Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 92. §. 535 Ha a biztosító-társaság az első évi biztosítási dijat, a melynek egy része negyedévenként lejárandó váltókkal fizettetett, már a kötvényben nyugtázza, ez esetre a C. 26. sz. döntvénye nem alkalmazható. C: A szegedi kir. Ítélőtáblának ítélete megváltóztattatik s első bíróságnak ítélete hagyatik helyben. Indokok: A C) alatt másolatban bemellékelt és az alperes beismerése szerint is a közötte és a magyar-franczia biztosító részvénytársaság között létrejött életbiztosítási szerződésnek alapját képező kötvényben a biztosítási dij évi összegben lévén meghatározva, az 1888 szeptember 29-töl 1889 szeptember 29-ig terjedő első biztosítási évre az egész díjösszegnek kifizetése, a biztositó-társaság részéről elismerve s igy nyugtázva van. Kétségtelen e szerint, hogy a biztosítótársaság a kötvények kiállításával s abban az első biztosítási év díjösszegének nyugtázásával a koczkázatot is erre az évre elvállalta és igy azt viselte is. Nem változtathat ezen az, hogy ezen első évi díjösszegeket az alperes a kötvény átvételénél készpénzben egészen nem fizette ki, hanem csak egy részét, a hátralékos összegre nézve pedig negyedévi lejáratú váltókat állított ki; mert annak fizetésképpen történt nyugtázása folytán, a váltókkal is fizetést, csakhogy nem készpénzben teljesített s a biztositó-társaság csupán a készpénzben való fizetés iránt engedvén halasztást, a váltókat fizetésül fogadta el. E szerint a fizetésként nyugtázott első évi díjösszegnek részben váltókkal történt fedezésével, a kötvényben történt megállapodásoktól eltérő megállapodás, s igy ujitás, annak évnegyedenként visszatérő időszakokban leendő fizetése iránt felek között nem jött létre. Az alperes pedig beismerte, hogy a kereseti váltók a C) alatti biztosítási szerződésben nyugtázott azon első évi díjösszegnek készpénzben ki nem fizetett hátralékos részét képezik, amelyeknek értékét a biztositó-társaság a kötvényben nyugtázta, s amelyeket ö a kötvény átvételénél, az abban nyugtázott első évi díjösszeg fejében elfogadott. Ezek szerint tehát az alperes a kereseti váltókat biztosítási szerződés alapján annak kiállításakor már lejárt első évi biztosítási dij fejében fogadván el, azoknak ellenértéke a biztosító által elvállalt és viselt koczkázatban rejlik. Minélfogva a kir. Curiának 26. számú döntvénye, mely a még le nem járt, hanem visszatérő időszakokban lejárandó dijak fizetésének elmulasztása következményeit alapítja meg, a fenforgó esetre nem alkalmazhatván, alperes mint a váltók elfogadója, a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával és az elsöbiróság Ítéletének helybenhagyásával ennek megfelelően marasztalandó volt. (1891 április 3-án. 355/893. sz.)