Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

32 Váltótörvény 3. §. 15-ig kell fizetni, váltójogilag érvénytelen váltónyilatkozatot tüntet fel. (Curia 1898 május 12-én 181/1898. sz. a.) Nem kellékszerü fizetési idő kijavítása meg nem engedhető. Bpesti T.: Minthogy felperes válaszában beismerte, hogy a kereseti váltókon akkor, midőn azokat alperes elfogadta, a lejáratok akként voltak kitöltve: 2 hó múlva, illetve 3 hó múlva, beismerte, hogy a váltók igy pereitettek és csak a kifogások beadása után irattá a kereseti váltókra a „két" illetve „három" szavak elébe: kelet után; tekintettel arra, hogy a kereseti váltókon eredetileg volt lejáratok érvénytelenek voltak, mivel kétséget hagytak fenn az iránt, hogy a fizetési idők a kelettől vagy a lattól számitandók-c és tekintettel arra, hogy valamely érvénytelen kelléknek érvényessel való helyettesítése, tehát jelen esetben a „kelet után" szavaknak utólagos beírása, a V. T. 93. §-ában megengedett utólagos kitöltés fogalma alá nem vonható; habár a kereseti váltók jelen alakjukban minden lényeges kellékkel el vannak látva, s igy arra, hogy az eljárás megsemmisitésével a kereset hivatalból viszszautasittassék, ok fenn nem forog; az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. (1901 márcz. 5. 1970/1900.) C: Hhagyja. (901. nov. 20. 694.) A kereseti váltó külalakja jelesen az a körülmény, hogy az alperes nevét a kereseti váltó előlapján, közvetlenül a váltó szövege alatt, oly helyen irta alá, a hol rendszerint a kibocsátó neve szokott Íratni, továbbá, hogy a kereseti váltón másik intézvényezettként szereplő A. H. névaláirása a váltó szövegén keresztbe van irva s igy nyilván elfogadó aláírásnak tekintendő; végül, hogy a felperes neve a kereseti váltó szövege és az alperes neve közt lévő szük helyre beszurtnak mutatkozik, még pedig akként, hogy az alperes utónevének nagy „E" betűje a felperes vezeték- és utóneve közé van ékelve, azt a vélelmet állapítja meg, hogy az alperes a kereseti váltót kibocsátói minőségben irta alá. (Curia 1908 február 28-án 495/907. sz. V. ö: C 1027/97., 82/900., 492/901.) Az a körülmény, hogy a kitöltetlenül átadott váltón az alperes névaláírása közvetlenül a nyomtatott szöveg alatt van, még nem enged arra következtetni, hogy az alperes a váltót kibocsátóként akarta aláírni és nem hárítja felperesre annak bizonyítását, hogy alperes elfogadóként irta alá a váltót. (C. 1910. nov. 8. 936/910. v. sz. IV. p. t.) Az a körülmény, hogy felperes névaláirása a váltó szövegének utolsó sorában áll, még nem állapit meg vélelmet arra nézve, hogy alperes nem elfogadó, hanem eredetileg kibocsátóként irta alá a váltót,