Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 1. §. 17 kivánt kellékek hiányoztak; tekintve továbbá, hogy az idézett köz­jegyzői törvény 92. §-a szerint a hitelesités alkalmával a hitele­sitendő aláírásoknak kész „okiratokra", tehát valóságos váltókra kellett vonatkozniok, azonban a jelen esetben hitelesített aláírások oly okmányokra tétettek, melyek a váltó lényeges kellékeivel nem birván, aláíróinak váltói kötelezettségét a váltótörvény 6. §-a értel­mében meg nem állapították. Mindezeknél fogva a sommás végzés hatályon kivül helye­zése mellett felperest nevezett elsőrendű alperes irányában kere­setével elutasítani kellett. A kir. ítélőtábla: Azért volt az elsőbiróság ítélete a per érde­mét illetőleg megváltoztatandó, s alperes a kereseti összegben ma­rasztalandó, mivel az 1874: XXXV. t.-cz. 54. §-a* a vakok szerző­dési képességét egészben érintetlenül hagyván, csakis akaratnyil­vánításuknak módja tekintetében intézkedik akkor, midőn a sze­mélyes közbenjárásuk mellett kötött szerződésekre nézve közjegy­zői okirat fölvételét rendeli el, s midőn kimondja azt, hogy azok váltóügyleteinél közjegyzői okirat felvétele nem szükséges; alperes azon kifogásának tehát, hogy ő szenvedő váltóképességgel nem bír s hogy esetleg váltókötelezettséget csak meghatalmazott közbenjöt­tével vállalhatott volna, a felhívott törvény értelmében alapja nin­csen; továbbá mivel a törvényes kellékekkel ellátott kereseti váltón levő aláírásának valódiságát alperes tagadásba nem vette. A m. kir. Curia: A királyi Ítélőtábla Ítélete felhozott indokai­ból helybenhagyatik. (1882 október 3-án 609. sz. a.) Vak által aláirt váltóból érvényes váltókötelezettség a vakra nem származhatik közjegyzői hitelesités nélkül. (Curia 1898 november 858/1898. sz. a.) A kinek látóképessége egyik szemére nézve, habár korlátoltan, megvan, noha másik szemére nem lát, nem tekinthető vaknak, akinél az 1886: VII. t.-cz. 24. §-a értelmében az aláírásnak közjegyzői hitelesí­tése szükséges lett volna. (C. 1910. jun. 10. 477/910. v. sz. IV. p. t.) Mámoros állapotban aláirt váltó, mely kávéházban fogyasztott szeszes italok fejében adatott, az 1883: XXV. t.-ez. 23. és 24. §-ai értel­mében nem érvényesíthető. ) A m. kir. Curia: Habár a kihallgatott alperesi tanuk vallo­másai alapján meg nem állapitható az, hogy alperes a váltó alá­írásakor a szabad akaratelhatározást kizáró öntudatlan állapot­ban lett volna, mégis helyben kellett hagyni a másodbiróság eluta­sító ítéletét azért, mert egyrészt felperes beismerte, hogy az alperes a váltót a felperes kávéházában fogyasztott étel- és italnemüek ára fejében adta neki, másrészt a kihallgatott tanuk vallomásai Váltótörvény. V. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom