Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 1. §. 15 A kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik, fel­hozott indokai alapján. (1905 április 14. 1385/1904. v. sz. a.) Az irni nem tudó is bir váltóképességgel. A kir. törvényszék: Alperes azzal védekezett, hogy miután irni nem tud és a kereseti váltón S. Ignácz elfogadó által irónnal előirt s kibocsátó alperes által utánvonalozott névaláírás saját aláírásának nem tekinthető, alperest a váltó alapján fizetési köte­lezettség nem terheli. E kifogásokkal azonban alperes nem védekezhetik, mert ezeket illetőleg kihallgatott tanuk vallomásaiból csak az lett bizo­nyítva, hogy alperes irni nem tud. Ennélfogva s miután az 1876: XXVII. t.-cz. 1. §-ban, mely a váltóképesség tekintetében irányadó, az irni nem tudók váltó­képtelensége nincsen kimondva, miután továbbá a váltótörvény a sajátkezű aláírást a névírás kellékeként elő nem írja, miután a hivatkozott törvény 104. §-a csak az irni nem tudók kézjegyét te­kinti hatálytalannak, a kereseti váltó pedig aláírást s nem kézje­gyet tartalmaz, s miután elvégre ugyanazon törvény 105. §-a ér­telmében az irni nem tudók meghatalmazott által is vállalhatnak magukra kötelezést a nélkül azonban, hogy az aláírásnak a kép­viseleti viszony kitüntetésével kellene feltétlenül történni. Alperest a váltón előforduló kibocsátói s forgatói névalá­írása alapján az 1876: XXVII. t.-cz. 7. és 12. §-ai értelmében visz­kereseti jogait fentartott felperes irányában a sommás végzésben felsorolt összegnek megfizetésére kötelezni kellett. A kir. Ítélőtábla: Alperes beismeri, hogy az A. alatt csatolt minden törvényes kellékkel ellátott kereseti váltón levő „Stefán S." névírás nem tőle származik; azon körülmény, hogy alperes egyébként irni nem tud, s hogy nevét is csak ugy volt képes alá­írni, hogy azt valaki irónnal elébb leirta, s ő azt tentával keresz­tülirta, az A. alatti váltón látható aláírásnak névaláirási minő­ségét meg nem szünteti; alperes azon előadása, hogy a váltó tar­talmát nem ismerte, s kötelezettséget vállalni nem volt szándéka, a váltótörvény 92. §. értelmében érvényesíthető kifogást nem képez. A m. kir. Curia: A kir. Ítélőtábla ítélete felhozott és felhívott indokaiból helybenhagyatik. (1883 április 5-én 131/1883. sz. a. azonos 1993/887, 1141/886. sz. a.) Ugyanaz 691/83. A váltóra vezetett nyilatkozat hatályos akkor is, ha az aláirásnál a kötelezettnek keze az egyes betűk leírásánál egy harmadik személy által vezettetett, mert ez a sajátkezű aláirás jellegével bir.*) (Curia 1886 február 23-án 1110/886. sz. a.) * Az aláirás hatályosságára vonatkozó többi határozatokat lásd a 104. §-nál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom