Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 36. §. 187 deletre kiállított váltókból eredő jogán, saját nevében kérte az alpereseket fizetésre kötelezni, az ujitott per folyamán most már az alperesek kifogása folytán sikeresen nem hivatkozhatik arra, hogy ö, mint az elhalt váltótulajdonos egyik örököse, köztörvényileg is legitimálva van a váltó jogszerű birtokosának, és ezen az alapon is követelhet fizetést alperesektől, mint az elhalt váltóadós örököseitől. Felperes ezekből folyóan a saját váltójoga alapján inditott keresetével kereshetőségi jog hiányából elutasítandó volt. Mellőzve ezek szerint a perben a kereseti váltókra vonatkozóan felhozott egyéb kifogások tekintetében felhozott bizonyítékok mérlegelését, ebből a fent érintett okból kellett mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az alapperbeli ítéleteket hatályon kivül helyezni és felperest az 1894. 33.305. sz. váltókeresetével feltétlenül elutasítani. (1896 márczius 13-án 32/189G. és 52/1896. sz. a.) Nincsen jogosítva a váltóban saját magát rendelvényesként kitüntetni a váltó-kötelékben nem álló harmadik személy, a ki a váltót, nem névbecsülésböl, hanem csak egyszerűen a lejárat után a váltóbirtokostól magához váltotta, habár a váltóban a rendelvényes neve kitöltve nem is volt, s nincsen jogosítva az elfogadótól fizetést követelni, mert az egyszerű fizetés az elfogadóért tekintetvén teljesítettnek, minthogy ezáltal a váltó czélját érte, az így fizető személynek az elfogadó ellen váltójogi keresete nincs. (1897 június 23-án 550/1897. sz. a.) A forgatói aláírás hamisított voltára alapított kifogás a váltóbirtokosi minőség megvizsgálásánál figyelembe nem vehető. A kir. törvényszék: A mi mindenekelőtt a váltóbirtokosi minőség elleni kifogást illeti, alperes ezt a kifogást egyedül a forgatói aláírás valódiságának tagadásából származtatja. Minthogy azonban a váltótörvény 81. §-ának rendelkezéséből kétségtelen, hogy alperes kötelezettségére még az nem volna befolyással, ha a váltón levő forgatói aláírás tényleg hamis volna, s így ennek valódiságára vonatkozó tagadás figyelembe nem jöhet; ugyanazért felperes, a ki a rendelvényes nevével forgatott váltó tényleges birtokában van, a váltótörvény 8., 9. és 10. §-ai alapján e váltó jogszerű birtokosának tekintendő, stb. A kir. Ítélőtábla: Indokaiból helybenhagyta. A m. kir. Curia: Helyesen fejtette ki az elsőbiróság a másodbíróság által is elfogadott ítéleti indokolásában, hogy az alperesnek a felperes kereseti joga ellen s az óvás hiányára alapított kifogása alaptalan, a felperes váltóbirtckosi minőségét igazoló forgatmány valódiságának tagadására alapított védelme pedig joggal nem bírhat, stb. (1900 június 26-án 504/1900. sz. a.)