Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

176 Váltótörvény 36. §. az ő törölt forgatói névaláírása a kereseti váltón előfordul, csak a másodfokú bíróság Ítélete ellen beadott belebbezésben hozza fel. tekintve végül, hogy maga felperes is, váltóbirtokosi minőségének igazolására, csupán a rendelvényes H. St. czég üres hátiratára hivatkozik, ez a hátirat azonban a kereseti váltó továbbadásánál már felhasználtatott, s ennélfogva a felperes kereseti jog hiányából helyesen utasittatott el stb. (1899 január 10-én 995/1898. sz. a.) V. ö. 947/84. Az irónnal törölt forgatmány is nem létezőnek tekintetik, ha váltón .i kitörlés félreismerhetlen. (Curia 1896 szeptember 15-én 1314/3 895. sz. a.) A kitörölt forgatmányosnak engedménye nem legitimálja a váltó birlalóját. A kir. ítélőtábla: Felperes a keresethez csatolt váltó alapján 570 korona tőke és járulékai iránt indított pert az alperesek, mint néhai W. D. váltó elfogadó örökösei ellen. Alperesek azon az alapon kérték felperes keresetének elutasítását, hogy az ismeretlen örökösök részére ügygondnok lett volna rendelendő, hogy a kereseti tőkével nem az elfogadó, hanem a felperes tartozott, nincs tehát joga ezt az alpereseken követelni, s végül az engedményező „Tiszafüredi takarékpénztár" tulajdonosi minősébe igazolva nincs. Ez utóbbi kifogás alapos. A váltótörvény 36. §-a szerint ugyanis forgatott váltóknál a forgatmányos tulajdonosi minősége a hátiratoknak összefüggő s egész hozzá lenyúló lánczolata által igazoltatik. Ez összefüggés akkor létezik, ha az első hátirat a rendelvényes nevével, minden későbbi hátirat pedig annak nevével van aláirva, ki a közvetlen megelőző hátiratban mint forgatmányos fordul elő. A kitörült forgatmányok azonban a birtokosi minőség megbirálásánál nem létezőknek tekintetnek. A kereseti váltón pedig az összes hátiratok törölve vannak, nincs tehát alakilag igazolva, hogy a rendelvényes W. S. a váltót akár a „Tiszafüredi takarékpénztár részvénytársaságra", akár másra átruházta volna, s igy a Tiszafüredi takarékpénztár engedménye felperes tulajdonosi minőségét nem legitimálja. Legitimáezió szabályszerű óvást feltételez. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1903 június 10-én 1484/1902. sz. a.) Nagyváradi T.: Minthogy a váltótörvény 36. §-a értelmében a váltóadós csak a váltó törvényszerű tulajdonosának tartozik fizetni, ebből önként következik, hogy a váltónak csak ilyen birtokosa részére felvett óvás szolgálhat alapul a váltójogok fentartá-