Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 29. §. 155 ján a váltótörvénynek már idézett szakasza értelmében a biztonság hiánya miatti visszkeresetnek helye van, az elsőbiróságnak Ítéletét az itt felhozott indokokból helyben kellett hagyni. A m. kir. Curia: A per adatai alapján valónak kellett elfogadni a felperesnek azt az állítását, hogy a kereseti váltót az abban intézvényezettként megnevezett R. Gy. a. váltónak 1889 november hó 30-án történt kiállításával egyidejűleg látta el az ő elfogadási nyilatkozatával, e körülményekre tekintettel az ellenkezőnek bebizonyításáig, az is megállapítottnak veendő, hogy R. Gy. intézvényezett a váltót 1899 november 30-án fogadta el. Helyesen fogadta el a másodbiróság teljes hitelt érdemlő okiratnak a R. Gy. ellen vezetett végrehajtásokról a bírósági végrehajtó által hitelesített B. alatti jegyzőkönyvi másolatot, mert R. Gy. ellenében időközben az árverés is elrendeltetvén, az ennek következtében a bírósági bégrehajtó birtokába került végrehajtási foglalási jegyzőkönyvről másolatot hitelesített alakban kiadni a bírósági végrehajtó is jogosítottnak tartandó. A B. alatti pedig igazolja azokat a feltételeket, a melyeknek fenforgása mellett, biztonság hiánya miatt, az elfogadónál a váltótörvény 29. §->a 2-ik pontja alapján biztosítási visszkeresetnek az előzők ellen helye van, mert habár a V. T. 29. §-a 2. pontjának helyes értelme szerint az elfogadó ellen kizárólag a kielégítési végrehajtásnak sikertelen foganatosítása állapítja meg a biztonság hiányát, a B. alattival tanúsítva van, hogy R. Gy. elfogadó ellen 1899 november 30-ika után kielégítési végrehajtás is sikertelenül foganatosíttatott. A B. alatti szerint ugyanis már azon időpontot megelőzően lett számos, ezek között kielégítési végrehajtás is a 35,320 forint értékben lefoglalt ingóságok becsértékét jelentékeny összeggel túlhaladó követelés erejéig foganatosítva. Miután pedig a kassai takarékpénztár 1900 január 15-én ujabban kielégítési végrehajtás utján 2436 korona 36 fillér erejéig foglaltatta felül az előző végrehajtások alkalmával értéküket túlhaladó követelések fejében lefoglalt ingóságokat, nyilvánvaló, hogy a váltó kiállítása, illetve annak a kiállításával egyidejűleg történt elfogadása után az elfogadó ellen foganatosított eme ujabb kielégítési végrehajtás eredménye sikeres nem lehetett. Mindezeknél fogva, miután a másodbiróság ítéletének indokolásában helyesen fejtette ki, hogy az a körülmény, hogy a váltónak általa történt leszámítolásánál birhatott-e tudomással az elfogadónak fizetésképtelenségéről, közömbös, a másodbiróság ítéletét, mely szerint az alperes a V. T. 29. §-a 2. pontja alapján biztosításra köteleztetett, s mint ügyvesztes fél, a perköltségben marasztaltatok el, helyben kellett hagyni. (1900 szeptember 13-án 928/1900 sz. a.)