Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 24. §. 145 több telepesnek kijelölése rendszerint „és", illetőleg „vagy" szavakkal történik, a fenforgó esetben azonban a kereseti váltón előforduló ez a kifejezés „im Falle bei stb." (esetleg N.-nál) ugy betűszerinti, mint a kereskedelmi, illetve váltóforgalomban elfogadott értelme szerint szükségbeli utalványt jelent. Minthogy pedig az elsöbiróság Ítéletének a V. T. 44. §-ára alapitott helyes indokolása szerint, felperesnek az elfogadó elleni váltókereseti jog fentartása végett, a telepesként megjelölt kibocsátónál, mint a váltó birtokosánál óvás felvételére szüksége nem volt; az a mulasztás pedig, hogy a váltó a magyar leszámitoló és pénzváltóbanknál, mint szükségbeli utalványozottnál fizetés végett be nem mutattatott, a V. T. 61. §-a 2. bekezdése szerint csakis a visszkeresetre van befolyással, ellenben az elfogadó elleni egyenes váltókereset fennállását nem érinti, stb., mindezeknél fogva a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsöbiróság Ítélete volt helybenhagyandó. (1897 október 27-én 792/1897. sz. a.) A váltón két telepes is megjelölendő, de az elfogadó ilyen esetben a váltófedezetet a vagylagosan megjelölt telepesek bármelyikéhez elküldheti. A kir. ítélőtábla: A keresethez A. alatt csatolt váltó következő szavakkal van telepítve: „Zahlbar in Budapest beim Aussteller oder bei der Vereinigten Budapester Hauptstádtischen Sparcassa", azaz a váltón egy telephely, de vagylagosan két telepes van megjelölve. A V. T. 24. §-a elvileg nem zárja ki több telepesnek kijelölését, de ily esetben a V. T. 43. §-:nak eleget teendő s minthogy az elfogadó jogosítva van a váltófedezetet a vagylagosan kijelölt telepesek bármelyikéhez elküldeni, természetszerűleg a váltót fizetés végett mindkét telepesnél be kell mutatni és csak ha mindkét telepes tagadja meg a váltónak kifizetését, tekinthető a fizetés megtagadása megállapítottnak. Ebből következik egyúttal, hogy az elfogadó elleni váltókereset fentartására szükséges óvás az ekként telepitett váltóknál csak akkor maradhat el, ha lejáratkor mindkét telepes egyaránt és egyidejűleg birtokosa a váltónak, a mi csak oly körülmények közt fordulhat elő, ha a két telepes rendelvényes, vagy forgatmányostárs egy és nem különböző forgatmány alapján. Minthogy pedig ily esetről jelenleg szó sincs és maga felperes is azt állítja, hogy a kereseti váltót az egyik telepestől, t. i. az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztártól a lugosi népbank, ettől meg felperes váltotta vissza és igy a kereseti váltónak lejárásakor nem mind a két telepes volt egyidejűleg birtokosa, a V. T. 44. §-a alkalmazást nem nyervén. Felperes, ki a kereseti váltónak jelenlegi alakját vitatja megállapodásszerünek és azt maga részéről elfogadja a végett, hogy kereseti jogát a váltó Váltótörvény. V. 10