Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

iiö Váltótörvény 24. §. L. A. alperes, mint a keresethez csatolt váltónak forgatója, egyéb kifogásain felül azért kérte felperest keresetével elutasitani s ennek folyományaképpen a fenti szamu sommás végzést vele szemben hatálytalannak kimondani, mert felperes mint váltóbirtokos az 1907. évi október hó 8-án lejárt kereseti váltót a lejáratkor fizetés végett a váJtón intézvényezettként megnevezett F. J. újbányái lakosnak a telep helyén, Léván be nem mutatta, a bemutatást meg sem kisérelte s ennek megtörténtét szabályszerű óvással nem igazolta. Felperes ezzel a kifogással szemben azt vitatja, hogy — miután a váltón két egymástól különböző helyen lakó személy szerepel intézvényezettként, nevezetesen: F. J. zsarnóczai és F. J. újbányái lakosok — helyesen járt el, amikor a váltót a telep helyén, az első intézvényezettként megnevezett F. J. zsarnóczai lakosnak mutatta be fizetés végett és illetve, mivel őt a telep helyén, Léván feltalálni nem sikerült, helyesen felvettnek tekinti a B.-vel jelölt u. n. szélóvást, annyival is inkább, mert a másik intézvényezett, F. J. újbányái lakos a váltót különben sem fogadván el, felperes véleménye szerint a váltót a lejáratkor ennek az intézvényezettnek fizetés végett bemutatni és illetve a bemutatást megkisérelni nem is tartozott, mivel ebben az esetben a második intézvényezett nem létezőnek tekintendő. Felperesnek ez az érvelése azonban téves, mert az intézvényezett a váltókibocsátónak megbízottja gyanánt lévén tekintendő, a váltóbirtokos a váltóösszeg kifizetését a lejáratkor az intézvényezettnél, mint a kibocsátó megrendelt és megnevezett megbízottjánál, feltétlenül keresni tartozik; ennek folyományaképpen pedig, miután a kereseti váltón fizetési helyül Léva város van megjelölve telep gyanánt a nélkül, hogy külön telepes megnevezve volna: nyilvánvaló és kétségtelen, hogy a jelen esetben az intézvénynek az az értelem tulajdonítandó, hogy lejáratkor a váltó összege a telep helyén, maguknál az intézvényezetteknél, mint a kibocsátó megrendelt megbízottjainál keresendő és a kereseti váltónak telepitett voltára való tekintettel, teljesen alaptalan. Az a felperesi érvelés, hogy a másik intézvényezett nem létezőnek tekintendő, szintén téves, mivel a váltótörvény nemcsak nem tiltja, de a 100. §-nak figyelembe vétele mellett kifejezetten megengedi, hogy a kibocsátó a váltón több személyt megrendelhessen olyanokul, akik által a telep helyén a fizetés teljesítendő és mert teljesen közömbös a fizetés végetti kötelező bemutatás szempontjából az, hogy az intézvényezett a váltót elfogadta-e vagy sem. Miután pedig felperes a váltótörv. 43. §-ából folyó kötelezettségének nem felelt meg, amennyiben a váltót lejáratkor fizetés végett F. J. újbányái lakosnak be nem mutatta, alperes