Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Löö Váltótörvény 21. §. meghaladó összeggel adósa volt: mert ez a körülmény csak arra jogosítja fel felperest és férjét, hogy az alperesnek kölcsön adott összegeket a törvény rendes utján követelhessék, de az érvényte­len váitókötelezettségnek érvényesithetését ez a körülmény maga után nem vonhatja. A kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1902 október 28-án 1013/1902. sz. a.) A váltó uj elfogadó részéről az elfogadás után csak a váltóbirtokos hozzájárulásával szakitható el Bpesti T.: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja. A sommás végzés hatályának fentartása mellett alperest kötelezi az összegek megfizetésére. Indokok: Alperes a kereseti váltónak beismert el­fogadásából folyó fizetési kötelezettségét az alapon vitatja meg­szűntnek, mivel állítása szerint, annak jeléül, hogy kötelezettséget nem akart vállalni, a váltót kettészakította, miután azonban a váltó P. M. és P. M. névaláírásával is el volt látva, az elszakított váltót P. M.-nak E. V. által elküldte, alperes állításának bizonyí­tására hivatkozik a váltó elszakított és összeragasztott voltára, va­lamint E. V.-ra mint tanura. Tekintve azonban, hogy a váltó el­szakitásának ténye egymagában véve a váltó megsemmisítését maga után nem vonja, miután pedig a kereseti elszakadt, de ösz­szeragasztott váltó összefüggő egészet képez és ezen alakjában is a váltó minden lényeges kellékével bir, alperes váltójogi kötele­zettségének elbírálására fontossággal az bir, még ha valónak fo­gadtatnék is azon, mivel sem bizonyított állítása, hogy a váltót ő, tudniillik alperes szakította el, hogy az elfogadási nyilatkozat megtörténte után az elszakítás a váltóbirtokos felperes hozzájáru­lásával történt-e, vagy sem? Mert a V. T. 21. §-a szerint a meg­történt elfogadást visszavonni nem lehet és mert az által, hogy alperes az általa már előbb elfogadott váltót tovább adta, a váltó­birtokos és közte váltószerződés létesült, melytől egyoldalulag többé el nem állhat, ennélfogva alperesnek a váltó elfogadása után véghez vitt azon önkényes cselekménye, hogy a hozzá csak meg­határozott czélból, de nem megsemmisítés, illetőleg elszakítás vé­gett küldött váltót elszakította, sem az elfogadási nyilatkozat ha­tályára, sem ebből folyó fizetési kötelezettségére befolyással nincs. Alperes maga sem állította, hogy a váltó elszakitásához, mint an­nak megsemmisítése végett czélba vett eszközhöz felperes hozzájá­rult, ennélfogva a váltó elszakitásának ténye a felek közötti jog­viszony elbírálása szempontjából lényegtelen. Miután pedig al­peres az általa elfogadott kereseti váltónak kifizetését maga sem vitatta, őt a V. T. 23. §-a alapján a váltó összegének stb. megfize­tésében elmarasztalni kellett. C: A királyi T.-nak fenti keletű és számú ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1887 június 21. 461. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom