Kampis János (szerk.): A községi közigazgatás a Magy. Kir. Közigazgatási Bíróság gyakorlatában. A M. Kir. Közigazgatási Bíróság által községi közigazgatási ügyekben hozott döntvények és elvi határozatok rendszeres gyűjteménye (Budapest, 1901)

114 községben viselt lelkészi hivatala után élvez, az ily javadalomtól pedig az 1886: XXII. t.-cz. 138. § a értelmében a lelkészek községi adót fizetni nem tartoznak. A szentszék ezen határozatával igazolt körülmény nem szenved változást a püspöki helynök 1896. évi augusztus hó 14-én kelt rendefete ama kijelentése által, hogy ezen P.-alap javára vásárolt löldterület nem a plébánia tulajdona s igy annak a lelkész általi, állandó használata ellenére az alap tulajdonának elismeréséül a mindenkori lelkész 10 koronát köteles fizetni, valamint, hogy a birtok jövedelme nem számítandó a plébánia tulajdonát képező vagyonhoz s általában a parochialis jövedelemhez, mert e körülmény csak annak igazolására szolgál, hogy ezen terület haszonvétele a lelkészi hivatal javadalma s csupán a tulajdon nem a b.-i plébániáé s hogy a jövedelem nem a canonica visitatio, vagy máskép alapított parochiai jövedelem, hanem egy külön alapítvány bocsájtotta át tulajdonának jövedelmét a lelkész állandó javadalma gyanánt. Minthogy pedig az idézett 1886: XXII. t.-cz. 138. §-a végpontjában a lelkészek részére biztosított adómentesség kritériumát nem a tulajdon kérdése, de az képezi, hogy az illető javadalmat a lelkész az illető egyházközségben viselt lelkészi hivatala után élvezze, az pedig a jelen esetben kétségtelenül fenforog, ennélfogva a panasznak helyt adni s az ezen Ítélet rendelkező része szerint kellett határozni. 2. Tévesen befizetett vagy jogellenesen beszedett községi pótadó visszakövetelése tekintetében a felek igénye az adó lefizetésének napjától számítandó 3 év alatt évül el. 341/1897. K. sz. Ö Felsége a Király nevében a m. kir. közigazgatási bíróság T. vármegye közigazgatási hizottságának 1897. évi április hó 14. napján 1562/660/1897. szám alatt községi pótadó ügyben hozott határozata ellen B. Tamás n.-sz.-i lakos által benyújtott panasziratot az 1897. évi július hó 21. napján tartott ülésben az 1896 : XXVI. t.-cz. 34. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad.