Gyurits Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1899-1903. években érkezett ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, kiegészítve egyes fontosabb, a feldolgozás tartama alatt hozott határozatokkal (Budapest, 1905)

23 felelően dolgoztatta és festtette át, az ezzel járó költséget tehát nem igényelheti, a mennyiségre nézve pedig azért találtatott alaptalannak követelése, mert az eladó a számlában nem a bőrök darabszámáról, hanem a kötegek darabszámáról tesz említést. (1899. D. 202. Tábla II. G. 30/9000 19. Fix ügylet csak akkor forog fenn, ha a szerződésnek naptárszerüleg meghatározott pontos teljesítése az ügyletnek oly lényeges feltétele, hogy az attól való eltérés szerződésszegést képez. (1903. E. 341.) 20. Egymagában véve az a körülmény, hogy a szállításra határozott határnap köttetett ki, záros határidőre kötött (fix) ügyletet nem állapit meg. Ha tehát a május 15-én szállított áru (gazdasági gép) szállítási határidejéül a megrendelési jegyen május elseje volt is feltüntetve, — minthogy a kikötött szállítási idő a szerződésnek nem volt olyannyira lényeges feltétele, hogy a későbbi teljesítés szerződésszerűnek nem tekinthető — a vevő nem volt jogosítva a vételtől egyszerűen, anélkül, hogy az eladót az elállásról előzetesen értesítette volna, elállani és a küldött árut visszautasítani. (1900. D. 27.) 21. Prompt vétel. A K. T. 353. §-a értelmében, ha az eladó az áru átadásával késik, a vevő az ügylettől elállhat, mintha az meg sem köttetett volna. Ha tehát a vevők az augusztus 21-én megrendelt áruról szóló számla vétele után november 12-én az ügylettől elállottak és ezt az eladóval közölték, az eladó nem követelhette a deczember 4-én küldött áru átvételét. (1899. E. 133.) 22. „Prompt" jelentősége. A „prompt lieferbar" kifejezés alatt a kereskedelmi forgalomban azonnali szállítás értetik, de azért ez a kifejezés az ügyletet „fix" ügyletté nem teszi, amennyiben pedig a vételügylet nem „fix"-ügylet, az eladó mindaddig jogosítva van a megrendelt árut szállítani, míg a vevő az ügylettől való elállását nem tudatja; a vevő pedig nincs jogosítva az áru átvételét megtagadni, ha az eladót elállási szándékáról előzőleg megfelelően nem értesítette. (1903. E. 235.)