Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-második fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

130. §. 593 felperes, aki az alperes kezelésére bizott vagyonáról számadás követelésére saját személyében és önállóan jogosult, egymaga az alperestől számadást ne követelhessen. < Áttérve immár a kereset érdemére, megállapitja a kii\ Curia, hogy alperes, aki felperes vagyonának bizonyos célra és pedig bevételekkel és kiadásokkal járó kezelését magára vál­lalta,^ a kezelés eredményéről számolni köteles. Ezt különben általánosságban alperes maga is elismeri, csakhogy azt vi­tatja, hogy a számadás követelése most még időelőtti. Időelőtti szerinte azért, mert nem levén az A. alatti egyességben a szám­adás határideje megszabva, az a dolog természete szerint csak akkor áll be, mikor alperes a felszámolást befejezte, vagyis mikor a felszámolási bevételből ugy az egyességben felsorolt harmadik hitelezőknek 75 %-ra leszállitott követeléseit is kieló­gitette és az az esetleges felesleg, mely felperesnek visszajár, meghatározható: már pedig a felszámolás mostanáig ennyire még nem fejlődött és nem is fejlődhetett. Helyes alperesnek az az álláspontja, hogy az A. alattiban a harmadik hitelezők kielégitésére ktüzött határidő (1912. szeptember 7-ike) nem jelenti egyszersmind a felszámolásra vagy a számadásra k:szabott határidőt is. Ámde nem állhat meg alperesnek az az érvelése, hogy mivel a számadásra a felek szerződésileg határidőt egyáltalán nem szabtak, az csak a felszámolás befejezésével követelhető és mndaddig, mig alpe­res a felszámolást befejezettnek nem találja, ő a kezelésről szá­mot adni nem tartozik. Az ily jogi felfogás érvényesülése teljesen ellenkeznék a jóhiszemű forgalomnak a követelményeivel, mert ha valamely idegen vagyonnak a kezelője éveken át tartó ügyvitelnél csak a kezelés bevégeztével tartoznék számot adni, akkor a szóban forgóhoz hasonló esetekben, hol a kezelés átengedése a kezelő­nek érdekében történt és az ő önálló jogán is alapul, hol tehát a vagyon ura a kezelésre adott meghatalmazást egyoldalúan vissza nem vonhatja, merően a kezelőtől függne a számadást tetszése szerinti időig kitolni és a vagyon urának legfontosabb érdekeit háttérbe szorítani. Ezeknél fogva a kir. Curia megállapitja, hogy oly eset­ben, midőn a számadás határidejére nézve az érdekelt felek meg nem állapodtak és külön jogszabály sem rendelkezik más­képen, a fenforgó viszonyoknak és az eset körülményeinek figyelembe vétele mellett, a biróság határoz a számadás határ­ideje tekintetében. Figyelembe véve már most, hogy a per adatai szerint al­peres a felszámolás céljára átengedett vagyontárgyakat Uj DöntTénytár. XVI. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom