Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

146 Büntetöt&rvénykönyv. Indokok:.... D. Róza vádlott a kir. tábla Ítélete ellen semmiségi panaszt jelentett be azért, mert hamis tanúvallomását a Z. Sándortól eredő oly fenyegetés hatása alatt tette meg, amely a Btk. 77. §-a értelmében a cselekmény beszámít hatóságát kizárja. A panasz alapos. Ugyanis a kir. tábla valónak fogadta el, hogy Z. Sándor D. Róza vádlottat a járásbirósagi tárgyalást közvetlenül megelőző napon revolver felmutatása mellett lelövéssel való fenyegetéssel birta rá, hogy a járásbiróság előtt hamis vallomást tegyen. A királyi tábla ezt a fenyegetést nem találta olyannak, amely a Btk. 77. §-a értelmében a beszámithatóságot kizárná, mert egyrészt a fenyegetésnek a tárgyaláson hatása már nem lehetett, mivel D. Róza ott birói oltalom alatt állott és a fenyegetés beváltásával még fokozottabb birói oltalomban részesült volna, másrészt mert a járásbiróságtól való távozás után D. Róza vádlott már nem lévén a Z. Sándor befolyása alatt, mi akadálya sem volt annak, hogy a birósághoz visszatérve, hamis vallomását visszavonja; mivel pedig ezt nem tette, a fenyegetés hatása nyilván nem is volt komoly. Ezek alapján a kir. tábla a D. Róza bűnösségét megállapította. A kir. tábla következtetése azonban téves; mert amily mértékben D. Róza vádlott a lelövéstől tartott igazmondás esetén, époly mértékben tarthatott attól a hamis vallomás visszavonása esetére, sőt törvénytudatlan létére a visszavonás mentő hatályát nem is ismerte. A birói oltalom pedig csak a birói helyiségben lévén hatályos, ez annál kevésbbé volt alkalmas a fenyegetés hatásának az eloszlatására, mert a tanúvallomás a Z. Sándor jelenlétében történt. Minthogy pedig a fenyegetés soha a biró jelenlétében meg nem nyilvánulhat, annak szükségképen előzetesen kell megnyilvánulnia, beváltása pedig csak utólag következhetik be, a kir. tábla álláspontja mellett a hamis tanuzás tekintetében a kikényszerítés esete egyáltalában be sem állhatna. Mindezeket figyelembe véve, a kir. Kúria a Z. Sándor használta fenyegetést az adott körülmények közt és különösen annak a figyelembevétele mellett, hogy Z. Sándor D. Rózával mindig durván bánt s őt több ízben s épen a hamis ta nuzásra alkalmat nyújtott eset miatt meg is verte, alkalmasnak találta arra, hogy azt D. Róza olyannak tartsa, amely az életét közvetlenül veszélyeztette és ezt a veszélyt a birói oltalom igénybevételével elháríthatónak nem látta. Ily — a Btk. 77. §-a alá eső — fenyegetés hatása alatt