Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

134 A közigazgatási biróság pénzügyi osztályának határozatai. Az 1909: VI. t.-czikkhez fűzött miniszteri indokolásnak a törvény 27. §-ára vonatkozó része az első bekezdésben arra mutat reá, hogy az épületek állandó adómentességére vonatkozó rendelkezések, kevés kivétellel, ma is érvényben vannak s hogy ennélfogva a változatlanul maradt eseteknek figyelmen kivül hagyásával, az indokolás egyedül a módosított, vagy az újonnan felvett rendelkezések szükséges voltát kívánja megokolni. Az indokolás az ily külön megokolást igénylök közé sorolja a 27. §. 4., 9., 10., 11. és lö. pontjai alatt előforduló rendelkezéseket. Tehát a panaszos által vitatott és a 27. §. 10. pontja alá tartozó mentesség is kifejezetten e külön megokolandó mentességek közé soroltatott. Az indokolás azután elmondja azt, hogy az állandó adómentesség tekintetében eddig az volt a helyes álláspont, hogy vannak épületek, melyek nem tekinthetők adótárgyaknak azért, mert jövedelmük egyáltalában nincsen, vagy pedig ha van is, ez a jövedelem a házadóban alig állapitliató meg önállóan, mivel annak keletkezésénél nem a ház a fődolog, következőleg az ilyen épületben fekvő tőke helyesen csak abban a jövedelemben adózhatik, melynek keletkezésére közrehat, amely jövedelem azonban más adónem alá tartozik. Ennek az álláspontnak a folyománya — mondja a továbbiakban a törvényjavaslat indokolása — hogy a vallás- és közoktatási, továbbá a közegészségügyi czélokra, valamint az állami hatalom gyakorlására, a jogrend fentartására, a kormányzási és közigazgatási teendők ellátására rendelt szervek elhelyezésére szolgló középületek kezdettől fogva adómentesek voltak: a mezőgazdasági és gyári épületek pedig idővel szintén adóin entesittettek, miután ezeknek hozadéka más adónemeknél került adó alá. Elmondja azután az indokolás a 27. §. 9. pontjában felsorolt épületek és épületrészek adómentességére vonatkozólag azt, hogy ezeknek adómentességét egyedül az a körülmény indokolja, hogy azoknak hozadéka a gyári üzem jövedelmétől különváltan alig volna a kincstárra és a félre egyaránt igazságosan megállapitható: és hogy ennélfogva a helyes adóztatást azt hozza magával, hogy ezek az épületek, amelyek az ipari termeléssel elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban vannak, a vállalat természete szerint a keresti adóban, vagy a nyilvános számadásra köelezett vállalati adóban viseljék a bennök realizált tőke után eső adót. Az indokolásnak idevonatkozó fejtegetése ezzel a mondattal végződik: «Ez az álláspont fejeződik ki a 10. és 11. pontoknak analóg eseteiben. is.» Az indokolás e részeinek; egybevetéséből következik tehát, hogy az 1909: VI tcz. 27. §-ának 10. pontja alá eső ugy-