Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

t Házadó. 131 pontjából minősítendő s azok bérbeadása esetében is házadó alól mentesitendők volnának, ami nyilvánvalóan ellenkeznék a törvény rendelkezésével és ezélzataval. Ezeknek alapján megállapíthatónak találta ez a biróság, hogy a mezőgazdasági szeszgyár üzemének folytatására szolgáló épületek, gyári épületek, hogy azoknak bérbeadása esetére való házadómentességét törvény nem állapitja meg s hogy azok gazdasági épületeknek nem lévén minősithetők, bérbeadásuk esetében nem esnek a törvény 28. §. c) pontja szerinti kivételes s igy szorosan magyarázandó rendelkezés alá s igy a közigazgatási bizottság által, a panaszos esetében annál inkább tévesen lettek a kivetett házbéradó alól mentesitve, inert a haszonbérleti szerződés IX. pontja értelmében a szeszgyár összes berendezése, az ahhoz tartozó gépek, müeszközök, készülékek stb. a haszonbérlők kizárólagos tulajdonát képezik s s igy az adóköteles földbirtoktulajdonos tulajdonképen csak az épületeket s igy nem is szeszgyárat adott haszonbérbe, minél fogva az épületekre eső haszonbér s illetőleg haszonérték után a házbéradóval törvényszerűen megrovandó. .Kb. 19857 —913. P. sz.) 27. §. 10. p. 297. Az 1909. évi VI. t.-cz. 27. $. 10. pontjában megállapított adómentesség csakis a vasútvállalat tulajdonában lévő épületekre — és nem a más személy tulajdonában lévő, de a vasút czéljairal bérfizetés nélkül átengedett helyiségekre is — vonatkozik. Kb: Panaszos részvénytársaság az 1912. évi október hó 17. napján 19,942/afü. sz. a. iktatott alapkérvényében azt igényelte, hogy mivel a saját tulajdonában lévő házban, a saját tárczájában lévő öt helyi érdekű vasútnak, melyek elsőbbségi részvényeinek túlnyomó része panaszosnak tulajdona, irodahelyiségei is vanak: ezekre az irodahelyiségekre az állandó adómentesség megadassék és pedig megadassék az az 1912. év május hó 1. napjától visszamenőleg olyképen, hogy az állandóan adómenteseknek nyilvánított helyiségekre arányosan eső adóösszeg a már lerótt adóból számára visszatéríttessék. Ennek az igénynek azonban nem lehetett helyt adni a panaszolt határozat által egészben fenntartott adófelügyelői végzésben felhozott inditóokokon felül azért sem, mert az e biróság részéről 15,278/1913. P. szám alatt elrendelt bizonyítási eljárás során az 1914. évi április hó 20. és^ 21. napján felvett jegyzőkönyvnek 3. pontjában foglaltak kétségtelenül iga-