Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

128 A közigazgatási biróság pénz-ügyi osztályának határozatai. vagyis tehát, hogy ezt az énektanítást is a főkántori minő­ségben élvezett járandóság fejében tartozik ellátni. Ez okból a nevezett főkántor, mint énektanitó által, bérfizetés nélkül, természetben kapott lakást az 1909: XX. tcz. 27. §. 6. pontja alá esőnek venni és igy a jelen Ítélet rendelkező részében foglaltak szerint határozni kellett. A P. által használt lakrészeket azon­ban ugyanilyeneknek venni nem lehetett, mert a bizonyítási eljárás során beérkezett adatok igazolják, hogy nevezett má­sodkántor és metszőként van alkalmazva és hogy ő tanítói teendőket nem végez s órákat nem ad: s igy viszont az is iga­zolva van, hogy ó szolgai teendőket se lát el. Ezzel a tény­állással, valamint a tárgyiratokban foglalt adatokkal szem­ben tehát a panasziratnak ez utóbbi lakásra vonatkozólag tá­masztott igénye figyelembe vehető nem volt. (Kb. 9011:1/93 4. P. sz.) Lásd a 294. esetet. 294. Az a kérdés, hogy valamely épület állandóan adómentes-e, csak a kivetési eljárásban és csak a kivetés évére dönthető el. Kb: Adótörvényeinkben egyfelől a királyi kincstár adóz­tatási jogának a gyakorlása, másfelől pedig az adóalanyok adófizetési kötelezettségének a teljesítése mindig bizonyos meghatározott időtartamokra (adóév, adófizetési időszak) megosztva jelenkezik és pedig oly módon, hogy ezeknek az időtartamoknak a leteltével ugy az adókivetési jognak a gya­korlása, mint az adófizetési kötelezettségnek a kezdete újra keletkezik. Ez a szabály a dolog természetében rejlik s az két­ségtelenül kapcsolatos az államháztartás kezelésének s ebben különösen az állami költségvetés készítésének szintén bizo­nyos időszakra osztott s illetve ily bizonyos időszakokra vo­natkozólag eszközlendő voltával. Különben ennek az elvnek alapul szolgáló voltát főképen a közadók kezeléséről szóló tör­vényeknek az elévülésre vonatkozó rendelkezései is igazol­ják. Ebből kell következtémé, hogy az adókivetésnek, és illet­ve az ennek tárgyában hozott határozatnak is, mindig vala­mely határozott adóévre, avagy adófizetési időszakra kell vo­natkoznia. S ezeknek az adóéveknek, avagy adófizetési idő­szakoknak egymástól való elhatárolt- és igy egymással szem­ben önálló, azaz tehát egyiknek a másikba át nem nyúlható és egybe nem olvadható volta miatt: az ily adóztatásnak és il­letve az ennek tárgyában hozott határozatnak a joghatálya csak arra az adóévre s illetve adófizetési időszakra vonatko­zik, a melyre az eszközöltetett s illetve meghozatott. Ez okból kifolyólag: amint nem lehet törvényes alapja annak, hogy va­lamely adóztatás, avagy ennek tárgyában hozott határozat, a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom