Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

Nyilvános számadásra, kötelezett vállalatok adója^ 117 szerint s nemkülömben az 18,83. évi XLI.V. törvényczikk 13. §, f) pontja szerint, az üzletadónak kivetésénél, adóköteles tiszV ta kereseti nyereménynek az adóévet megelőző három évi üzleteredménynek átlaga veendő: kétségtelen, hogy á már lejárt állami kedvezmény az e törvényes alapon eszközlendő adór kivetésre további kihatással annyival kevésbbé lehet, mert mint a miképen ez leginkább azoknál a társulatoknál voL na szembeszökő, amelyek az ily állami kedvezmény megadásával, az e kedvezmény időtartamára; 'egészben fel voltak mentve a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójának a fizetése alól, — amelyeknél tehát, a panaszos által vitatott álláspont szerint az állalmi kedvezmény fennforgásának idejéből származó adókivetési tényezők még további három esztendeig általában egészben nem volnának figyelembe vehe^ tők, — az ezzel ellenkező eljárás voltaképen nem jelentene egyebet, mint a már lejárt állami kedvezmények a lejárti időn túlra is kiterjesztését, amelyre pedig semmi törvényes alap sem foroghat fenn. (Kb. 2692/914. P. sz.) 277. Az évközben kibocsátott uj részvényekre befizetett összegek után a részvényesek által fizetett kamat a nyers jövedelemből le nem vonható. (Kb. 3126/1914. P. sz.). 1875 : XXIV. t.-cz. 4. §; 1875 : XXIX. 15. §; 1909 : IX: t.-cz. 17. §. 278. A városok világítási müvei, ha azok a magánfogyasztást is szolgálják, adó alá esnek. Az adóköteles jövedelemből a közvilágításért a város által megtérített előállítási költség le nem vonható. Kb: A m. kir. közigazgatási biróság 1907. évi deczember hó 24-én 8432. szám alatt kelt Ítéletével a panaszos város kezelésében levő gázgyár üzeméből eredő jövedelemnek egyrészt adó alá tartozását, másrészt azt is kimondotta, hogy az adóztatás a kereseti adóról szóló 1875. évi XXIX. tcz. rendelkezései alapján kell, hogy történjék. Az ujabb panaszban foglalt erre vonatkozó kifogások tehát az emiitett Ítélet indokai alapján és azért utasíttatnak el, mert az 1875. évi XXIV. t.ezikkel szabályozott adóval csakis oly vállalatok adóztatnak meg, melyek «adóalanyok» összegéből állanak s a vállalatra mint a «személyösszességre» kivetett adó tulajdonképen az egyes adóalanyoknak adóját képezi ugy, hogy az emiitett törvény szerinti adóztatási eljárás adótechnikai fontossággal biry ván, kizárólag csakis ily, t. i. adóalanyok összességét képviselő jogi személyek megadóztatásánál foghat helyet. Hogy ez a felfogás helyes, igazolja legjobban a nyilvános számadásra kö-