Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

Nyilvános számadáSTa kötelezett vállalatok adója. 115 dijalap vagyona a panaszos részvénytársaságra nézve idegen vagyonnak tekintendő, s a nyugdijalap által nyújtott kölcsön a panaszos vállalat szempontából idegen tőkének veendő s igy a vállalat üzemébe befektetett idegen tőke után az 1909— 1911. években kifizetett kamatösszeg az 1875. XXIV. törvény 4. §-ának 3. pontja értelmében az üzleti költségekhez számitandó, tehát a nyers jövedelemből levonandó. A panaszt a biróság alaposnak találta. A nyugdijalap ugyanis az alapszabályok szerint önálló szervezettel bir s annak vezetősége a nyugdijalap vagyonának kezelése, a nyugdijak megállapitása és folyósitása iránt önjogán rendelkezik. Vagyona — a szabályzat 10. §-a értelmében — a többek között a tagok havi járulékaiból, az uj tagok felvételi illetékeiből, továbbá ajándékokból, öröklésekből, hagyományokból stb.-ből áll elő. Felszámoláskor — a szabályzat 37. §-ának rendelkezései szerint — biztositják a tagoknak, vagy özvegyeiknek és árváiknak nyugdiját s «a még fenmaradó összeg a felszámolás alkalmával még befizető tagok között befizetéseik arányában 4%-os kamattal s a kamatok kamatjával együtt osztódik fel.» Ezekből kitűnik, hogy a külön meghatározott czélra rendelt nyugdijalap nem a panaszos részvénytársaság vagyona s ennélfogva a nyugdijalapból kölcsönvett tőke a társaságra nézve idegen tőke. Már pedig az üzletbe fektetett idegen tőkék után fizetett kamatok — az 1875. évi XXIV. tcz. 4. §-a 3. pontjának határozott rendelkezése szerint — az igazgatási és üzleti költségekhez számitandók, illetőleg a nvers jövedelemből levonandók. Kb. 11682/913. P. sz.) 274. A gyári célra használt és igy állandóan adómentes épületek bérértéke a társnlati adó megállapításánál a nyers jövedelemből le nem vonható. Kb: Annak a panaszbeli kérelemnek, hogy a panaszos saját épületeiben gyári czélokra használt és igy állandóan adómentes épületek eszményi bérértéke — mint üzleti kiadás — levonassék, nem lehetett helyt adni a panaszolt határozatban foglalt indokokon felül még azért sem, mert a szóban forgó s a panaszos részvénytársaság tulajdonában levő épületrészek az 1909. évi VI. törvényezikk 27. S-ának 9. pontja alapján állandó adómentességben azért részesülnek, mert azok az üzemczéljaira szolgálnak, ilyen okból pedig az adómentesség megadására a törvényhozót nyilvánvalóan az inditotta, hogy a rendszerint külön adótárgy haszonértéke az adó alá eső üzleti jövdelemben bennfoglaltatik e az üzlettől külön választva kellőkép meg sem becsülhető, a mint ez az 1909. évi VI. tör-