Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

76 Bük. 49—51. §§. tettek, ha büntetésük háromnegyed részét kiállották, és a 44. §-ban meghatározott egyéb feltételek reájuk nézve megvannak. 49. §. Nem bocsájtalnak föltételes szabadságra: 1. külföldiek; 2. visszaesők a 333., 344., 350., 355., 370., 379., 422., 423., 424. §§-ban meghatározott büntetlek vagy vétségek eseteiben. 50. §. A föltételes szabadságra bocsájtottak tartózkodási helv, viselet és életmód tekintetében külön rendőri szabályok alatt állanak, melyeknek megsértése esetében föltételes szabadságukat az igazságügyminiszter visszavonhatja. A föltételes szabadságnak visszavonása után az itéle'ben 'megállapított büntetés megszakított végrehajtása tovább foly atandó; a szabadságban eltöltött idő azonban a büntetésbe nem számíttatik be. Ha büntetésük ideje a föltételes szabadság visszavonása nélkül telt ki: a büntetés kiállottnak tekintetik. 51. §. Sürgős esetekben jogukban van a közigazgatási lisztviselőknek, községi elöljáróknak, és a kir. ügyészeknek a föltételes szabadságra bocsájtot' egyént rögtön letartóztatni; a letartóztatásról és ennek okáról azonban további intézkedés végett az igazságügyminisz'er haladéktalanul értesítendő. Ezen letartóztatás ideje, a feltételes szabadság visszavonása esetében, a még kiállandó büntetés 'artamába beszámít telik. (A 48—51. §§-hoz.) 1. Lásd még az 52. §-t. 2. Feltételes szabadonbocsátásnak csak egy évet föliilhaladó szabadságvesztés-büntetés esetében van helye (Budap. föü. — B,j. T. I. 27.) 3. Külföldi nem lévén feltételes szabadságra bocsátható: életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabása esetén külföldire a hivatalvesztés s a politikai jogok gvakorlatának felfüggésztése nem szabható ki (C. :2295/898. — M. f. h. X. 501.). 4. A feltételes szabadonbocsátás módozatait az 1880:2106. sz. r. 8. ••/. alatti utasítása (M. ig. r. VI. 425.) következőleg állapitja meg: 1. Minden bűntett vagy vétség miatt szabadságvesztés-büntetésre jogerejüleg elitélt egyén — a mennyiben az 1878:V. t.-cz. 49. S-ában foglaltak alá nem esnék, — az ugyanezen törvényezikk 48-ik §-ában meghatározott körülmények között fölételes szabadságra bocsátását kérelmezheti. Föltételes szabadságra bocsátás iránt sem hivatalból, sem másnak, mint a letartóztatottnak, kérelmére tárgyalás nem indítható. 2. A föltételes szabadságra bocsátás iránti kérelem a letartóztatási hely felügyelője (igazgató, kir. ügyész, kir. járásbiró) előtt szóbelileg adatik elő, s az a büntetés harmadik negyedrészének lefolyását egy hóval megelőző időponttól kezdve mindenkor elfogadandó. Előbb, vagy valamely fegyelmi kihágás után egy évnél korábban, vagy az 1878:V. t.-cz. 49-ik §-a alá eső elitéltek részéről előadott ily kérelem hivatalból visszautasítandó.