Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Üres lap

734 Ut. 1. §. 13. A semmiségi panasz minden irányban mint alaptalan, elutasítandó volt. mert a tábla által valónak elfogadott és a Bp. 437. §-ának 1. bek. szerint a Curia eme határozatának is alapjául szolgáló az a tény, mikép a vádlott egy kevés vagyonállásu földművesnek az 1892. év folyamán 40 korona kölcsönt adott s ezért egy évre 8 korona kamatot kötött ki; egy év múlva a sértett fizetni nem tudván, most már egy 48 koronáról szóló kötvény alapján évi 14 korona kamatot kötött ki; 1896ban pedig, minthogy sértett a kölcsönösszegből mit sem fizetett vissza s a kamatokat sem volt képes megadni, vádlott egy 120 koronáról szóló kötvényt állíttatott ki, ekként 1892-től 1896-ig terjedő időn át, vagyis négy évre összesen 80 korona kamatot köteleztetett, az uzsora tényálladékát képezi. Nem változtat ezen a megállapításon védőnek a semmiségi panasz indokolásában eltöcrjesztett amaz érvelése sem, mintha az uzsora vétsége csak akkor tekintethetnék befejezettnek, ha az uzsoratörvény 1. §-ában irt anyagi hátrány tényeg bekövetkezett és ezzel a vádlott az aránytalan vagyoni előnyt az adóssal szemben érvényesítette; mert az uzsoratörvény 1. §-ában az uzsora fogalmának vagylagos meghatározása szerint maga a kikötés is elkövetési cselekedetet képez abban az esetben, ha az adós anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmas; az uzsorának ez a tényálladéka pedig a fent előadott tényállásban benfoglaltatik. E miatt a bűnvádi eljárásnak elévülés által kizárása sem forog fenn, mert az uzsorahitelezési viszony 1896. szeptember 5-ig, mint a 120 koronáról szóló kötelezvény kiállításának napjáig tartott, ettől fogva a panasznak 1898. augusztus 25-én történt előterjesztéséig három év még nem telt el; egyéb semmiségi ok, vagyis a Btk. 92. §-a alkalmazásának feltételét képező körülmény pedig nem volt észlelhető. (0 . 8248/902. M. f. h. XVI. 458.) 14. özv. B. J.-né uzsorás ügyletekkel üzletszerüleg foglalkozott, N. J.-nak 1886-ban 20 frtot kölcsönzött s ez összeg után 12 éven át évenkint 5 frt kamatot szedett. N. J.-nének 1895-ben 10 frtot kölcsönzött s három éven át hetenkint 10 krajezár kamatot szedett, 1898-ban N. J.-nak és nejének 50 frt kölcsönt adott s ezért hat hónapon át hetenkint 50 kr. kamatot fizettetett s ezen követeléseiről az adósokkal az 1898. évben egy 45 írtról és egy 50 írtról szóló váltót állíttatott ki, azokat Cz. S. vádiottnak adta át behajtás végett, ki is tudva azok eredetét, a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknél a maga részére beperesitette. E tett bűncselekmény (U. T. 1. §.) tényálladékát állapítja meg. (C. 7709/902. M. f. h. XÍV. 460.) 15. Az 1883:XXV. t.-cz. 1. §-ában az uzsora alkotó elemei vagylagosan vannak felsorolva s azokhoz az anyagi romlás bekövetkezése nem tartozik. Ebben az esetben, midőn megállapítást nyert az a tény, mikép vádlott 300 korona kölcsön után 80 kor. évi kamatot kötött ki, ezt a sértett négy éven át fizette, tartozását pedig a vádlott engedményesével szemben 476 korona 76 fillér lefizetésével egyenlítette ki, nem tévedett a bíróság abban, hogy ilyen hitelezést a sértettnek szorult helyzetére vezette vissza, habár az ennek könnyelműségére vagy tapasztalatlanságára is visszavezethető s nem tévedett abban sem, hogy szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanságot a sértett anyagi romlásának előidézésével vagy fokozásával hozta okvlszonyba s a vagyoni romlás bekövetkezésének esélyét a védő által vittatott ama tény megállapítása sem zárná ki, ha a sértett 6000 korona ingó és ingatlan vagyonnal birna. (C. 10.149/902. M. f. h. XIV. 461.) 16. A tábla Ítéletének ténymegállapitásait véve alapul, maga az a kikötés, mely szerint vádlott egy kevés vagyonú és végrehajtás alatt állott földművestől 126 korona kölcsön után kamatkép 15 évre évi 40 korona tiszta jövedelmet adó rét használatát kötötte ki, az uzsorának tényálladékát magában foglalja. Annak esélye, hogy egyik évben a rét jövedelmét az esőzés tönkreteheti, a másikban pedig emelheti, vagyis a tényleg elért előny és okozott kár — a melyekre számitások tevésével a tábla felmentő ítéletét alapította — az uzsorának nem kelléke, hanem az arról szóló törvény 1. 8-ában vagylagosan felsorolt ismérvek közül elég az, a mi a fentjelölt kikötésben foglaltatik: a szorultság, az anyagi romlás esélye és a szolgáltatással az ellenszolgáltatásnak szembeötlő aránytalan volta: az elévülést pedig a hitelezési viszony tartama kizárja, izekhez képest nem lehetett a táblának felmentő ítéletét fentartani, ha-