Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Üres lap

722 Élt. 26—28. §§. szóló büntelőtörvénykönyvvel ellentétben nem állván, érintetlenül maradnak. Ugyanezen t.-cz. 28. §-ának e) pontja és zárpontja mindazokra hatályos, a kik egy évnél hosszabb ideig tartó szabadságvesztésbüntetésre ítéltettek. 1. V. ö. a Btk. 55. S-ának 3. pontját; lásd továbbá az 1899. évi 27.050. sz. igazságügyminiszteri rendeletet az egy évnél hosszabb időre elitéltekkel szemben szükséges gyámhatósági intézkedésekről (R. T. II. 189. szám). 26. §. A fennálló törvényeknek vagy rendeleteknek azon intézkedései, melyek szerint közhivatalnokok, ügyvédek, vagy hatósági szolgák hivataluktól, állásuktól vagy szolgálatuktól fegyelmi uton elmozdithatók, illetőleg az ügyvédi lajstromból kitörülhetők, a magyar büntetőtörvénykönyvek által nem szenvednek változást. Ezen intézkedés azon esetre is áll, ha az elkövetett cselekményre hivatalvesztést a magyar büntetőtörvénykönyvek nem állapitanak meg, vagy ha a hivatalvesztés kimondása, a bűntettekről és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv 54. §-ának második bekezdése alapján, a biróság által mellőztetett. 1. A birák és bírósági hivatalnokokra nézve v. ö. az 1871. évi VIII. az ügyvédekre nézve az 1874. évi XXXIV. t.-cz. megfelelő rendelkéseit. 27. §. Az előző szakasznak intézkedései a bűntettekről és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv 55. §-ának 4. pontjában megjelölt czimek, rendek, diszjelek vagy ezek viselhetési jogosítványának a fennálló szabályok szerinti (elvesztésére is kiterjednek. 28. §. Azok, a kik a magyar büntetőtörvénykönyvek hatálybalépte előtt büntető vagy fegyelmi uton az ügyvédség gyakorlatától elmozdittattak, illetőleg mindenkorra eltiltattak, — valamint azok is, a kik ellen a magyar büntetőtörvények életbelépte után az ügyvédségtől való elmozdítás jogérvényesen kimondatott: a kiszabott szabadságvesztésbüntetés kiállásától, illetőleg a fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől számított tíz év elteltével, az ügyvédek lajstromába leendő felvétel végett jelentkezhetnek; a felett azonban, hogy a felvétel iránti kérelemnek hely adható-e vagy nem, a fenforgó körülményeknek s különösen a jelentkező időközi foglalkozásának, társadalmi és erkölcsi magaViseletének figyelembevételével, az ügyvédi kamara választmánya határoz, mely határozat ellen, ha a felvételnek hely nem adatik, a jelentkező felebbvitellel élhet a legfőbb itélőszékhez, — ha pedig a felvétel iránti kérelemnek hely adatik, az iratok, a kamarai ügyész által a határozat kézbesité-