Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

4Ö6 Blk. 287. §. alatt áll, kilesz, vagy segély nélküli állapotban elhagy, három évig terjedhető börtönnel büntetendő. Ha a kitétel, vagy elhagyás következtében a kitett vagy elhagyott személy súlyos testi sértést szenvedett: a cselekmény öt évig terjedhető fegyházzal; ha pedig ez állal annak halála okoztatott: öt évtől tiz évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Kitétel. 1. Ha a 287. §-ban körülirt módon kitett személy a kitétel után meghalt, a 287. S-ban körülirt büntetendő cselekmény csak akkor állapítható meg, ha nem bizonyítható, hogy a kitétel folytán halt meg az illető. Ha azonban ez bizonyítható, akkor vagy szándékos emberölés vagy gyilkosság foroghat fenn. (G. 609/82. B.j. T. IV. 279.) 2. Ha a gyermek rendszerint járt helyen tétetett ki, de a concrét körülmények szerint élete vagy testi épsége tudatos veszélyeztetésével, akkor, a mennyiben ölési szándék fenn nem forog, a cselekmény, mint „a gyermeknek oly körülmények közt elhagyása, hogy megmentése a véletlentől függ", fogja a 287. §-nak tényálladékát megállapítani. Ha pedig a gyermek járatlan helyen tétetett ugyan ki, de a concrét körülmények szerint az élet vagy testi épség veszélyeztetésének teljes kizárásával, akkor a 287. §. alkalmazhatósága már a törvény szövegezése alapján azért lesz kizárva, mert gyakran a gyermek ily körülmények közti letevése az illető helvre, a „kitétel" fogalmát nem fogja megállapítani, és pedig a megkívántató dolus hiánvánál fogva. (C. Bj. T. VIII. 236.) — Azonos: fúria: 85. okt. 19. (Bj. T. IV. 196.) 81. ápr. 9. (Bj. T. I. 222.) 3. A 287. §. alkalmazást csak abban az esetben találhat, ha az ölési szándék nem igazoltatott és az elhatározás nem a szülés után azonnal következett be, hanem az már a szülés után több vagy kevesebb ideig élt gyermekre vonatkozott. (C. 7936/85. Bj. T. XII. 9.) I. Midőn v.-nak semmi menhelye nem lévén, gyermekét zord téli Időben az útban, illetőleg a mezőn, mindenkitől elhagyva megszülte, azután pedig emberi lakáshoz közel egy fáskamrába elrejtette: a 287. fi. alkalmaztatott. (('. 6108/feö. Bj. T. XÍf. 10.) 5. Tekintettel arra, hogy vádlott beismerése szerint gyermekélöl szabadulni akart és hogy tudta, miszerint gyermeke a kitett helyen okvetetlenül meg fog fagyni, tehát életét veszti: e szerint vádlott ellen ölési szándék kétségtelenül fenforog. (C. 10.149/88. Bj. T. XX. 114.) 6. A 251. és 287. §-oknak szövegét s az illető fejezetek megnevezéseit egybevéve: felismerhető a törvényhozónak az a czélzata, hogy a gvormckkitétel tilos cselekményének két nemét kívánta megkülönböztetni, a szerint, a, mint a tettesnek szándéka vagy az emberi élet biztonságának vagy a családi állásból folyó jogoknak hátrányára irányul. Hasonló módon megállapítható az is, hogy a kétrendbeli büntetendő cselekmény fogalma azon a ténykörülményen fordul meg, vájjon az illető gyermek rendszerint járatlan, vagy rendszerint járt helyre lett-e kitéve? .leien eset az utóbbi szempont alá tartozik, mert ..rendszerint járt helynek" valamely terű.létnek azt a pontját kell tekinteni, a hol a személyforgalom annyira gyakori, a közeledő egyének megjelenéseinek időközei oly mérvűek, hogy a kitett gyermeknek épségben való feltalálása alaposan feltehető. (0. 11.269/89. M. f. h. V. 357.) 7. Vádlott gyermekét járt helyre tette ki; önvallomásából pedig az is kiderül, hogy ennek a gyennekkitételnek czélja az volt, hogy a gyermeket valaki megtalálja s magához vegye, vádlott pedig az anyagi gondoktól szabaduljon. Ehhez képest vádlott cselekménye a 287. §. 1. pontja alá nem vonható. A 254. S. alkalmaztatott. (O. 9274/89. Bj. T. XX. 306.) 8. Vádlottnak az a védekezése, hogy ö rejtekhelyéről mindaddig a gyermekre felügyelt, mig Os. Imre a gyermekét magához vette, valónak volt elfogadandó és így a gvermek sem a vádlott által kitettnek, sem általa segélynélküli állapotban elhagyottnak nem tekinthető. (C. 5458/95. Bj. T. XXXII. 17.)