Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Btk. 279. §. 381 feltűnteti, miután önmaga beismeri, hogy feleségére már más alkalommal is fogott pisztolyt, tanuk pedig bizonyítják, hogy feleségét pisztolylyal mái:- máskor is kergette; minthogy továbbá vádlott maga is azzal védekezik, hogy feleségét megijeszteni akarja s erre a lövés, a csekély távolság miatt nagyon is alkalmas volt: vádlott terhére a Kbtk. 41. §-a alá eső közcsend elleni kihágás tényálladéka forog fenn. (C. 2685/95. M f. h. VIII. 633.) 16. Minthogy vádlott forgópisztolyából golyóval töltve sértett felé szándékosan lőtt s a golyó ennek lábához esett; minthogy a meghallgatott szakértők véleménye szerint a bűnjelül szolgáló forgópisztolyból a megfelelő tölténynyel való lövés 10 öl távolból az emberélet kioltására alkalmasnak nyilváníttatott: vádlott e cselekményében nem a Kbtk. 41. §-ában meghatározott közcsend elleni kihágás, hanem a Btk. 279. §-ába ütk. szándékos emberölés bűntettének a 65. §. szer. kisérlete forog fenn. (C. M. f. h. VIII. 635.) 16/a. Vádlottak az általuk összeszurkált és eszméletét elveszített sértettet az egy méternyi mély Sajó vizébe dobták. Minthogy vádlottaknak be kellett látniok és akaratukba kellett felvenniök azt, hogy azegyébként elgyengült, sőt tehetetlen állapotba jutott T. I.-nek vizbedobása által életét veszélyeztetik s előre nem láthatták be azt, hogy T. I. a hideg víz hatása folytán azonnal magához jön s lesz .annyi testi ereje, hogy ki tudja magát a folyam árjából szabadítani: ezeknél fogva vádlottakat a személyes szabadság megsértésének vétsége helyett a szándékos emberölés megkisérlett bűntettében kellett bűnösnek kimondani. (C. 1620/900.) 17. Kísérlet állapíttatott meg: midőn lövésnél csak a gyutacs sült el. (Bj. T. L 114.); — a nyaknak három helyen történt megszurása esetében (II. 375); — a hason ejtett késszurás esetén (V. 194.); — szúrás, fojtogatás és ütés által (VI. 301., 398., XVI. 101., XXIV. 74.); — tüzbedobás megkísérlése (VI. 206.); — tüdögyuladást előidézett kutbadobás (X. 244.); embertömeg felé intézett többszörös lövés és általában lövés (X. 315., XIV. 373., XIX. 99., XIX. 167., XXIV. 322.); — rossz pisztolyból ejtett néhány napi sértést okozó lövés (XIII. 102.); — a mellbe intézett késszurás (XIV. 177.); — nem halálos baltacsapások (XV. 216.); — a nyakon ejtett vágás (XIV. 103.); — vizbedobás (XXIX. 234.); — baltaütések és késszurások (XXXII. 37.); — alvó ember ruháinak petróleummal való leöntése és meggyújtása (XXXV. 187.) esetében. Kísérlet állapíttatott meg az ellen is, a ki önként felhagyottt a lövésekkel, bár még volt töltés a forgópisztolyban (Bj. T. XII. 307.); — a ki lopáson éretvén, az őt üldöző rendörök felé lött (XXIX. 378.); — ki a rablás után ettől függetlenül követte el az ölés kísérletét. (XXIX. 234.); ki gyilkossági szándékkal mérgezett ételt tálalt fel, a melyből mások is ettek. (XXXIII. 116.) 18. Nem állapíttatott meg kísérlet: midőn vádlott a nyak levágásának megkísérlésétől elállott, mert a sértett kezével oda kapott. (Bj. T. III. 103.); — midőn vádlott a sikertelen lövéseket nem folytatta (VI.. 109.); — midőn a kísérlet töltertlem pisztolylyal követtetett el (VI. 274.); — midőn vádlott az ölést erre alkalmatlan gyufaoldattal kísérelte meg (VIII. 187.); — midőn vádlott ölés czéljából a töltött pisztolyt magához vette (XIV. 231.); — midőn vádlott az élesre töltött pisztolyt a sértettre szegezte (XVI. 108.); — midőn holt emberen történt kísérlet (XVII. 233.); — midőn vádlott a töltött puskát a lövésre felemelte (XX. 177.); — miilön nem lehetett tudni, hogy mily szándékkal történt a lövés (XXXII.) Okozatosság. 19. A szándékos emberölésnél a halálnak a sértő cselekménynyel okbeli kapcsolatban kell állani. És ezért, ha a sértő cselekmény feltétlenül halálos volt ugyan, de a halál még sem e sértés következtében, hanem más ok közbejötte folytán állott be: akkor a cselekmény csak kisérlete a szándékos emberölésnek és nem tekinthető bevégzett bűntettnek. Ha tehát több egyén közül mindegyik okoz feltétlenül halálos sértést, csak annak lesz a halálokozás mint bevégzett cselekmény beszámitható, kinek cselekedete után nyomban állott be a halál. A többiek kísérletben bűnösök. (C. 8149/82. M. f. h. V. 327.) 20. Tekintve, hogy arra nézve, hogy valamely cselekedet a halál