Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Blk. 278. §. 371 Halottszemle és bonczolás. 1. (Bp. 240. §.) Halottszemle és bonczolás foganatosítandó, ha gyanú támad, hogy valí.kinek halálát bűntett vagy vétség okozta. Az esetleg már eltemetett holttest kiásandó és bonczolás alá veendő, ha a szikértök véleménye szerint a szemlétől és a bonczolástól az adott körülmények között még eredmény várható. A holttest azonossága a bonczolás előtt lehetőleg megállapítandó. E czélból azok az egyének, a kik az elhaltat életében ismerték, esetleg a terhelt is, a holttest megmutatása mellett megkérdezendők. Ismeretlen holttestről a bonczolás előtt, a mennyiben lehetséges, fénykép készítendő. 241. §. A halottszemlére és a bonezolásra két orvos-szakértőt kell alkalmazni. Nem alkalmazható az az orvos, a ki az elhunytat a halálát megelőző betegségben kezelte, a vizsgálóbíró rendeletére azonban köteles megjelenni és a kórlefolyásra nézve, lehetőleg a bonczolás előtt, felvilágosításokat adni. A szakértők véleményében kimondandó, hogy mi volt a halálnak közvetlen oka és ezt az okot mi idézte elő. Ha a holttesten sérülés észlelhető, megállapítandó, hogy ezt más okozta-e és ha igen: vájjon a sértés mily eszközzel, mily módon, menynyivel a halál bekövetkezése előtt volt ejtve és hogy a sérülés okozta-e a halált. Több sérülés esetében az is megállapítandó, hogy mindegyiket ugyanazzal az eszközzel ejtették-e és melyik idézte elö a halált; ha pedig több sérülés okozta, hogy ezek közül melyek voltak, vagy melyeknek összehatása volt a halálnak oka. (242.) A 241. §. esetében meg kell állapítani, vájjon: 1. a sértés minősége; 2. a sérült szervezetének egyéni sajátossága vagy különös állapota; 3. a sértés elkövetésének különös körülményei; 4. a sérüléshez véletlenül hozzájárult, de mégis általa előidézett vagy belőle fejlődött okok eredményezték-e a halált; 5. avagy ez oly idegen ok folytán állott-e be, mely a sérülés nélkül is abban az időben, vagy rövid idő múlva a halált eredményezte volna. A 2—4. pontok eseteiben meghatározandó az is, vájjon a halált idejekorán érkező, czélszerü segély elháríthatta volna-e? A 4—5. pontok esetében meghatározandó, vájjon a sértés mennyi idő alatt gyógyult volna meg, ha a véletlenül hozzájárult vagy idegen ok miatt a halál be nem áll. Ha a halált lövés okozta, meghatározandó, hogy a lövést mily méretű löveggel, mily irányból és körülbelül mily távolságból intézték. (243. §.) Gyermekülés gyanúja esetében a halottbonczolás alkalmával megállapítandó az is, hogy a gyermek újszülött és élve született, érett és életképes volt-e? Ha a gyermek élve született, a 241. és 242. §-okban körülirt ténykörülmények állapitandók meg; ha pedig holtan született, a halál időpontja és oka lehetőleg kiderítendő. 2. A halottszemlét és bonczolást tüzetesen az 1889. évi 8782. sz. Ig. m. rendelethez csatolt 1887. évi 78879. sz. belügym. utasítás szabályozza.*) 3. Ha a hulla fel nem található és ennélfogva sem a halál neme, sem pedig a halál kétségtelen bekövetkezése más módon nem bizonyítható: akkor a vádlott, habár a gyilkossság té nyilad fkához szükKisérlet. *) Lásd e gyűjtemény II. kötetében.