Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

346 Blk. 261. §. 9. A helyi szójárás szerint és átvitt értelemben becsületsértő kifejezések ilyenekül bizonyitandók. A kifejezés „nincs tiszta inge" csak átvitt értelemben lehet becsületsértés (0. 530/85. Dt. XI. 132.). 10. Tekintve, hogy a Btk. 261. §-a arra nézve, hogy a becsületsértés vétsége megáJlapittassók, „meggyalázó" kifejezést vagy cselekedetet tételez fel; tekintve, hogy ennek ellenében a. Kbtk. 46. §-ának esetében a kihágás a „sértő" kifejezés használata által állapittatik nic^; tekintve, hogy a vádlott részéről jelen esetben használt kifejezés meggyalázónak oly értelemben nem vehető, hogy az a szóbeli sértésnek egy súlyosabb és az illetőt jellemében, állásában lealacsonyító fokát képezné („szarok a bizottságra és határozatára"): vádlott a Kbtk. 46. §-ában körülirt hatóság elleni kihágásban mondatik ki vétkesnek (C. 2554/88. Bj. T. XVII. 347.). 11. Becsületsértés: Büntetendő cselekmény elkövetésére biztatással való gyanúsítás (91. márcz. 9. 4321. Bj. T. XXIV. 155.); — ha valaki férjes nőről azt állítja, hogy idegen férfinak szerelmet vallott, utána járt és megvendégelte (91. január 21. 46.262/90.); — ha valaki gymn. tanárról azt mondja, hogy elmebeteg („unzurechnungsfahig, leidet an Grössenwahn, Verfolgungsmanie") és képtelen a tanári hivatás betöltésére (91. febr. 23. 46.670/90.); — ha egy nő róm. kath. plébánosról két egyén előtt azt állítja, hogy általa teherbe ejtetett (91. decz. 9. 9578. Ü. L. 92. (3526/'89. Bj. T. XVIII. 285.) 12. Vádlott panaszost illetőleg azt kérdezte, hogy nem-e hallották a hivatkozott tanuk, hogy panaszos pálinkát lopott, mert ö másoktól azt hallotta. Ennek, a panaszost meggyalázó hírnek a továbbterjesztése a becsületsértés tényálladékát kimeríti. (O. 797/91. M. f. h. V. 275.; 13. Vádlott a korcsma elé jővén, panaszosnak azt kiáltotta: „megálljatok, megmutatom, hogy nem sokáig fogtok itt betyárkodni". Minthogy vádlott e kijelentése a becsületsértés tényálladékát magánvádlóval szemben magában foglalja, mert hogy arra értette, az vádlott előadásából következtethető, hogy éppen azért ment a korcsma elé, vájjon magánvádló ott van-e, s hogy az emiitett sértő kifejezéseket közvetlenül magánvádló azon kijelentésére használta vádlott: mi vagyunk itt, mit akarnak? Ama védekezésben állítása vádlottnak, hogy a kérdéses sértő kifejezést másra értette, figyelmen kivül volt hagyandó, mert vádlott többes számban beszélt. (C. 11.631/92. Bj. T. XXV. 314.) 14. Vádlott többek előtt azt mondotta, hogy „a mit dr. R. három hó alatt elrontott, azt ö már nem hozhatja helyre". Ez oly határozott tényállítás, mely valódisága esetén sértettet, mint orvost, közmegvetésnek tenné ki, mert oly betegség gyógyításához fogott, a melyhez nem ért s ezzel a beteg halálát siettette, vagy előmozdította. Tehát ez állítás rendszerint a Btk. 253. §-ába ütköző rágalmazás vétségét állapítaná meg. Azonban jelen körülmények közt midőn tényleg egyik orvos a másik orvos gyógykezeléséről nyilatkozott becsmérlöleg, n rágalmazás vétsége fenn nem forog. De ugy az emiitett állítás, mint a becsmérlő nyilatkozat paiaszosra nézve kétségtelenül meggyalázó: miért is vádlottat a becsületsértés vétségében bűnösnek kimondani kellett. (O. 7255/93. Bj. T. XXVII. 14.) 15. A ki lelkészjelöltröl állítja, hogy nyavalvatörös, becsületsértést követ el. (C. Í596/96. Bj. T. XXXII. 7.) 16. „Te kutya" meggyalázó kifejezés, melynek használata a Btk. 261. §-a értelmébeni becsületsértés vétsége. (D. XXXV. 60. sz.) 17. Vádlott, noha nevet nem emiitett, panaszos felé kiáltotta azt: „Csicsóné megetted a szőlőmet, megittad a mustomat", mire panaszos még vissza is felelt, hogy a rossz seb egy meg a torkát annak, a ki megette és megitta. Nyilvánvaló tehát az, hogy >a fenti kifejezéseikért, mely a fenforgó körülmények közt meggyalázónak tekintendő, vádlott panaszosra vonatkoztatva használta. Minthogy azonban ezt csak két tanú bizonyítja: a Btk. 253. §-ábau ütkö/ő rágalmazás vétsége nem, hanem csak a Btk. 261. §-a szerint büntetendő becsületsértés vétsége állapitható meg. (C. 9814/97. M. f. h. IX. 547.) 18. Minthogy vádlottnak az az állítása, hogy a magánvádló már