Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Blk. 101. §. 173 határt, az anyagi halmazat többi aránytalanul túlnyomó eseteiben, a 97—99. §§-tól önkényesen elszakított 96. §. rendelkezésénél fogva az egyes „cselekmények" teljes büntetéséből képezett összbüntetés lenne kimondandó; tekintve, hogy ezzel, a bármiként értelmezett és nevezett „középrendszer", a módositott és juristikai cumulatióval együtt, úgyszintén a mérsékelt cumulatio is kihelyeztetnék büntető joggyakorlatunkból s helyettük — kerülő utakon — csaknem kizárólagosan az egyszerű, az absolut cumulatio jutna érvényre; tekintve, hogy az imént kifejezett helytelenség csakis a 96. §-nak a 97. és 99. §§-kal megszakítatlan összefüggésben tartása által kerülhető ki; tekintve, hogy az egyes büntetés cumulatiónak tulajdonképeni, valódi értelmét, ugy, hogy e sajátosság képezi a mérsékelt cumulatio rendszerének specifikus, ezt a többi alakulatoktól megkülönböztető kriterionját; tekintve, hogy a fennálló rendszer abban nyeri rövidre összevont concrét kifejezését, hogy amig a Btk. 96. §-a cumulatiot, ugy a 97—99. §§. annak (a cumulatiónak) mérséklését, együttesen tehát a Btk.-ben, az anyagi bűnhalmazat eseteiben, a mérsékelt cumulatio rendszerének fennállását juttatják kifejezésre és emelik törvényes érvényre; tekintve azonban, hogy éppen az által, mert e szakaszok egymást kiegészítik s mert ennélfogva mindannyiszor, valahányszor az ítéletben összbüntetés mondatik ki — eltekintve a 100. §. esetétől — a 96. §. a három következő szakaszok valamelyikével okvetlenül és szükségszerüleg alkalmazásba jön; s tekintve, hogy a fennálló bűnvádi eljárási gyakorlat szerint a törvénynek mindazon szakaszai, melyek a birói határozatban érvényre jutott rendelkezés hozatalára befolyással voltak, a határozatnak igazolására egyenesen megjelölendök és idézendök; tekintve, hogy ennélfogva téves a Btk. általános része "VIII. fejezetével ellenkező azon gyakorlat, mely az anyagi bűnhalmazat fenforgását kimondva és határozott ideig tartó összbüntetést alkalmazva, a cumulatiót mérséklő illető szakasz idézését mellőzi avagy ennek idézését egyenesen mellőzendőnek nyilvánítja; tekintve, hogy a fenforgó esetben mindkét alsóbbfoku bíróság Ítéletében határozott ideig tartó összbüntetés van kimondva, azonban az ezt tartalmazó büntetési tétel törvényszerű igazolására egyedül a Btk. 96. §-a idéztetik, a megfelelő 98. §. pedig mellőztetik; ezen hiány — a fentebb kifejtett indokoknál fogva — ezennel pótoltatik és az összbüntetés a Btk. 96. §-án felül, a Btk. 98. §-a alapján és rendelkezésénél fogva is mondatik ki megállapítottnak (C. 428/92. M. f. h. V. 134.). 11. C. Je. 4606/903. sz. A Btk. 100. §-ában foglalt az a szabály, mely szerint a 98. és 99. §§-ok esetében a felemelt szabadságvesztésbüntetés tizenöt évet nem haladhat tul, a 104. §. alapján meghatározott összbüntetés kiszabásánál is követendő; a Btk. 53. §-ának harmadik bekezdése értelmében tizenöt évig tartó fegyházbüntetés alkalmazása esetében a kiszabott pénzbüntetést szabadságvesztés-büntetésre átváltoztatni nem lehet. (B. H. T. I. 18. sz.) 101. §. Különböző nemű szabadságvesztés-büntetések között a bűntettekre megállapított, — s ez utóbbiak között a hosszabb tartamú tekintendő súlyosabbnak. Ha tartamuk egyenlő, a 20. §-ban megállapított sorrend határoz. Ha mindazonáltal államfogházzal és fegyház- vagy börtönnel büntetendő cselekmények halmazánál, az államfogház a leghosszabb tartamú: ezen büntetés a fennforgó cselekményekre szabott, és ahhoz időtartamára nézve legközelebb álló szabadságvesztés-büntetés nemére, és ezen nemben az állam-* fogház tartamával arányos időtartamú büntetésre változtatandó át, melyei a biró határoz meg.