Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

ban a javító-nevelő munka végrehajtása a szövetkezeti tagsági viszonyfolyamatosságát [R. 2. § (2) bekezdés]. A Btk. 49. §-a (3) bekezdésének, valamint a R. 1. §-a (1) bekezdésének tartalmában egyező rendelkezései szerint a javító-nevelő munkára ítéltet a munkaviszonyban (szövetkezeti tagsági viszonyban) álló dolgozóknak mindazok a jogai megilletik, amelyek a büntetés céljával nincsenek ellentétben. Az R. 2. §-ának (3) és (5) bekezdése határozza meg — nem kimerítően — a munkaviszonyban álló dolgozóknak azokat az egyes jogait, amelyek a javító-nevelő munkára ítéltet is megilletik, illetve amelyekben az elítélt nem részesülhet. Az előzőekben részletezett rendelkezésekből következik, hogy a javítónevelő munkára ítéltnek az őt foglalkoztató munkáltatóhoz fűződő jogviszonya a tartalmában sok vonatkozásban azonos a munkaviszonyban álló dolgozók jogviszonyával annak ellenére, hogy a javító-nevelő munka teljesítése a büntető bíróság által jogerősen kiszabott büntetés végrehajtását jelenti és az elítélt nem áll munkaviszonyban az őt foglalkoztató munkáltatóval, ületve a munkáitatónál fennálló munkaviszonya a büntetés végrehajtásának ideje alatt szünetel. Az eddigi jogalkalmazói gyakorlat egységes volt abban, hogy e sajátos — túlnyomóan munkajogi, de büntetőjogi elemeket is tartalmazó — jogviszonyból származó, a munkavégzéssel összefüggésben keletkezett jogvitákat a munkajog anyagi szabályai alapján kell eldönteni. Nem volt egyöntetű azonban a gyakorlat abban, hogy az ilyen természetű viták eldöntése az általános hatáskörű bíróságok, vagy pedig — az eljárási szabályokban meghatározott előzetes eljárás lefolytatása után — a munkaügyi bíróságok hatáskörébe tartozik. Az R. 4. §-a szerint az elítélt jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatban felmerült vitás kérdéseket a Munka Törvénykönyve, illetve a szövetkezeti tagsági viszonyra vonatkozó jogszabályok szerint kell elbírálni. Az R. e §-a anyagi és eljárásjogi szabály, a rendelkezéseiből pedig az következik, hogy a javító-nevelő munkára ítélt és az őt foglalkoztató vállalat között a munkavégzéssel összefüggésben álló jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban keletkezett vitákban a munkaügyi vitákat eldöntő szervek járnak el és per esetén a vita eldöntése a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. E bíróság hatáskörét indokolja az a körülmény is, hogy az ilyen természetű vitákat a munkajog anyagi szabályai — tehát a bíróságok közül általában csak a munkaügyi bíróságok gya07