Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

ellene fegyelmi eljárást sem lehet indítani, s így a háromhavi határidő sem veheti kezdetét. IV. Az Mt. 56. §-a (3) bekezdésének első mondatában szabályozott bármelyik határidő lejárta kizárja a fegyelmi eljárás megindítását (illetve a fegyelmi eljárás mellőzésével fegyelmi büntetés kiszabását). Ehhez képest a fegyelmi vétség elkövetésétől számított egy év eltelte után akkor sem lehet a fegyelmi eljárást megindítani, ha a vétség felfedezése óta a három hónap még nem járt le. Nem lehet megindítani a fegyelmi eljárást akkor sem, ha a fegyelmi vétség elkövetésétől kezdődő egy év még nem telt el, de a felfedezésétől számított három hónap már lejárt. V. Az Mt. V. 88. §-ának (2) bekezdése szerint a magasabb vezető állású dolgozóval szemben fegyelmi felelősségre vonásnak, illetőleg a fegyelmi eljárás mellőzésével büntetés kiszabásának a kötelezettségszegés elkövetésétől számított három éven belül, a vezető állású dolgozóval szemben pedig az Mt. V. 85. §-ának (3) bekezdése értelmében két éven belül van helye. Ez a szabály az említett munkakörökkel járó fokozottabb felelősség érvényesítését kívánja az Mt. 56. §-ának (3) bekezdésében megállapított egyévi objektív határidőnél megfelelően hosszabb — három-, illetőleg kétévi — időn belül lehetővé tenni. Nem érinti azonban a fegyelmi vétség felfedezésétől kezdődő háromhavi szubjektív határidőt, amelynek lejárta után tehát a magasabb vezető állású, illetve a vezető állású dolgozó ellen sem lehet fegyelmi eljárást indítani, éspedig akkor sem, ha a háromévi, illetve kétévi objektív határidő még nem telt le. VI. Az Mt. nem szab határidőt a már megindított fegyelmi eljárás befejezésére. Ilyen határidő hiányában sem maradhat azonban következmény nélkül a fegyelmi eljárás indokolatlan, a fegyelmi felelősség rendeltetésével össze nem férő elhúzódása. Annak a fegyelmi büntetésnek ugyanis, amit a megfelelő idő alatt lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként kedvező nevelő hatással lehetett volna kiszabni, a körülményektől függően gyakran már nincs meg a kívánt nevelő ereje, ha az eljárás komoly ok nélkül történt elhúzódása után alkalmazzák. A munkaügyi vitát elbíráló szervnek tehát annak vizsgálata során, hogy a fegyelmi büntetés arányban áll-e az elkövetett fegyelmi vétséggel, illetve hogy kiszabása indokolt-e, azt is mérlegelnie kell, hogy a fegyelmi eljárás indokolatlanul történt hosszú elhúzódása nem teszi-e szükségessé a fegyelmi büntetés megfelelő enyhítését, vagy — kivételesen — a hatályon kívül helyezését. 82