Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

rinti munkanapján munkát végez, a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidővel foglalkoztatott dolgozókat. A rendes szabadság idejére járó átlagkereset azonban ilyenkor csak a munkaidejével arányos időre jár (pl. napi négyórás munkaidővel foglalkoztatottat egy szabadságnapra is négy órai átlagkereset illeti meg). Ha a nem teljes munkaidővel foglalkoztatott dolgozó csak a hét meghatározott napjain végez munkát, ugyancsak az első bekezdés szabályait kell alkalmazni. Ilyenkor azonban a szabadság kiadása szempontjából — a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 43. §-ának megfelelően — a hét minden napját munkanapként kell figyelembe venni, a dolgozó heti pihenőnapját és a munkaszüneti napokat kivéve, függetlenül attól, hogy a dolgozónak munkaidő beosztása szerint mindegyiken munkát kell-e végeznie. A szabadságidőre vonatkozó átlagkeresete ugyanúgy alakul, mint a hét minden napján csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak esetében. Az elmondottak nem alkalmazhatók azokra a dolgozókra, akik olyan rövid ideig állnak munkaviszonyban, hogy az évi rendes szabadságuk arányos része egy munkanapot sem ér el [Mt. V. 53. § (2) bekezdés]. A fél munkanapot elérő töredék azonban egész munkanapnak számít [17 1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 41. § (1) bekezdés]. MK 20. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A dolgozó jegyéimi és anyagi jélélössége egymás mellett és egymástól függetlenül érvényesülhet. Ha a dolgozó a munkáltatónak anyagi kárt is okozott és a dolgozóval szemben a fegyelmi eljárás rendjén anyagi hátránnyal járó fegyelmi büntetést is szabtak ki, ez nem akadálya a dolgozó anyagi felelősségre vonásának. Ha a dolgozó a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen olyképpen szegi meg, hogy a munkáltatónak anyagi kárt is okoz, a dolgozóval szemben az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének c) pontja, Mt. V. 71. §-a, illetőleg az Mt. 56. §-ának (2) bekezdése, Mt. V. 77. §-a értelmében közvetlen anyagi hátránnyal járó fegyelmi büntetés alkalmazható. Az anyagi hátránnyal járó fegyelmi büntetések alkalmazása nem zárja ki, illetőleg egymagában nem teszi mellőzhetővé a kárt is okozó dolgozó 37