Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

sénél mit kell „különös indokon" érteni. Ennek az oka nyilvánvalóan az, hogy az egyes esetek különböző körülményeire tekintettel más és más lehet a különös indokot megvalósító az a többlet, amelynek fennállása esetén a fokozott védelemre szoruló, az Mt. V. 23. §-ának (1) bekezdésében meghatározott dolgozók munkaviszonyának felmondás útján való megszüntetését is lehetővé teszi. Ezért a „különös indok" fennállásának megállapításához körültekintő vizsgálódásra, az eset összes körülményeinek leggondosabb figyelembe vételére van szükség. Ebben a tekintetben általános irányításul az emelhető ki, hogy a „különös indok" fennforgásának megállapításához mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a munkáltató részére tarthatatlanná válna vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása. A különös indokot megvalósító súlyos ok jelentkezhet a dolgozó személyével összefüggésben, s jelentkezhet a munkáltató gazdálkodása körében is. Csak példaszerűen említve, a dolgozó személyével kapcsolatban a különös indok adott esetben megállapítható, ha a dolgozó a munkaviszonyból eredő kötelezettségeit szándékosan szegi meg (pl. munkamegtagadás, üzemi lopás stb.), de megállapítható a munkaviszonyból eredő kötelezettségeinek gyakori gondatlan megszegése (pl. sorozatos, hanyag munkavégzés) esetén is. Egymagában tehát a kötelezettségszegés nem elegendő, súlyosabb megszegésnek kell fennállnia. A munkáltató gazdálkodása körében pedig a dolgozók munkaviszonyára különösen az átszervezések, létszámcsökkentések, a gazdálkodás színvonalának emelése érdekében végrehajtott személycserék hatnak ki A különös indok megállapításához azonban ezekben az esetekben is szükséges — a már kiemeltek szerint — a többletkörülmény: a súlyos ok fennállása. Önmagában a jelentősebb létszámcsökkentés sem tekinthető különös indoknak akkor, ha annak a dolgozó által betöltött munkakörű szakképzettségű dolgozókra nincs kihatása (pl. a bérelszámolói munkák nagyfokú gépesítése miatt végrehajtott jelentős mértékű létszámcsökkentés önmagában nem teszi indokolttá a géplakatosi munkakörben foglalkoztatott dolgozó munkaviszonyának felmondását). Azonban nemcsak a jelentősebb létszámcsökkentés, hanem kisebb létszámra kiható átszervezés is adott esetben különös indokká válhat, ha az az adott dolgozók munkaviszonya szempontjából jelentős kihatású (pl. egy kutató intézetnél az összesen három gépkocsivezető közül két gépkocsivezető munkaviszonyának felmondása a munkakörök feleslegessé válása miatt). A dolgozó jogainak messzemenő megóvása érdekében nem szabad fi22