Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A dolgozó a 17/1979. (VI. 14.) MT számú rendeletnek (R.) az 52/1979. -(XII. 30.) MT számú rendelet 19. §-ának módosított 256. §na (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra figyelemmel az előzőekben említett esetben sincs elzárva attól, hogy a bírósághoz forduljon a vitás szolgálati idejének megállapítása végett. A bíróság eljárására is irányadó azonban az R. 112. §-ának az a rendelkezése, amely szerint az 1944. július l-e előtt háztartási alkalmazottként munkaviszonyban töltött idő csak egykorú okirati bizonyíték vagy helyszíni vizsgálat alapján vehető figyelembe. Az R. 110. §-ának (3) bekezdése értelmében a helyszíni vizsgálat lefolytatása a társadalombiztosítási szerv hatáskörébe tartozik. A társadalombiztosítási szerv az 1975. évi II. törvény alapelveiből, de különösen a törvény 8. §-ában foglaltakból folyóan a helyszíni vizsgálat lefolytatásától, ha arra lehetőség van, nem zárkózhat el. Még inkább indokolt a helyszíni vizsgálat lefolytatása abban az esetben, ha a dolgozó nyugdíjjogosultsága csak az ilyen módon bizonyítani kívánt idő beszámításával állapítható meg. Ha a társadalombiztosítási szerv a keresetlevél benyújtását megelőző eljárása során az R. 110. §-ának (3) bekezdésében megjelölt eljárást (helyszíni vizsgálatot) annak ellenére, hogy erre lehetőség volt, nem folytatta le vagy a vizsgálata hiányos volt. a bíróság akkor jár el helyesen, ha a társadalombiztosítási szervet — a határozatának kiegészítése végett — felhívja ennek az eljárásnak a lefolytatására, illetve az eljárása hiányának pótlására és az ilyen módon indult eljárás befejezéséig a per tárgyalását a Pp. 152. §^ának (1) bekezdése alapján felfüggeszti. Nincs akadálya annak sem, hogy a társadalombiztosítási szerv hiányos és ekként jogszabályt sértő határozatát a bíróság a Pp. 339. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezze és az eljárt társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezze. A Pp. 341. §-ának d) pontjában foglalt az a szabály ugyanis, amely szerint a bíróság a társadalombiztosítási határozatot megváltoztathatja, nem zárja ki a Pp. 339. §-a (2) bekezdésének a társadalombiztosítási határozat megtámadása iránti perekben való alkalmazását. A kifejtettekkel összefüggésben említést kell tenni arról, hogy a társadalombiztosítási határozat megtámadása iránti perben általános szabályként a Pp. 341. §-ának d) pontja érvényesül és ehhez képest a Pp. 339. §-ának (2) bekezdése csak kivételesen és csak akkor alkalmazható, 212