Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

a dolgozó cselekményének büntetőjogi minősítésével, illetve ezzel kapcsolatban bűncselekmény megállapításával vagy felmentő ítéletével, így a fegyelmi határozat alapjául szolgáló ügyben pl. verekedésnél a jogos védelem megállapításával. Az említett büntetőbírósági ítéletek is új eljárás alapjául szolgálhatnak. Az új eljárás említett két alapja közt lényeges időbeli különbség van: a) csak olyan tény szolgálhat új eljárás alapjául, amely már a munkaügyi döntőbizottsági eljárás során megvolt, csak nem bírálták el, b) munkaügyi döntőbizottsági, bírósági vagy hatósági határozat pedig akkor is új eljárás alapjául szolgálhat, ha a munkaügyi vita eldöntése után keletkezett és a munkaügyi vitában eljáró munkaügyi döntőbizottság határozatának ténybeli alapját megváltoztatta, de csak olyan tény alapján, amely az alapeljárás során hozott határozat meghozatalának időpontjában is fennállott, és csak a szóban levő későbbi határozatban nyert megállapítást és értékelést. MKT 3/1975. szám A nyugdíjaknak a kártérítési járadék megállapítása után történő általános évenkénti emelése járadékcsökkentő tényezőként nem vehető figyelembe. A járadék megállapításakor azonban, ha több naptári évben esedékessé vált járadékról van szó, a járadékösszeg kiszámításánál a teljes, tehát az egyes naptári években történt emelést is magában foglaló nyugdíjösszegeket kell kártérítést csökkentő tényezőként figyelembe venni. Ugyancsak a teljes, tehát az időközben történt emelést is magában foglaló nyugdíjösszeget kell a járadéknak a 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 9. §-ának (1) bekezdése alapján történő módosítása esetén számításba venni. A kártérítési járadék megállapításánál az elmaradt jövedelmet mint kárt kell megtéríteni, a kártérítés összegének kiszámításánál azonban a 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 11. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint le kell vonni azt az összeget, amelyet a dolgozó vagy hozzátartozója a bekövetkezett sérelemre tekintettel társadalombiztosítási szolgáltatásként kap. Ezek szerint kártérítést csökkentő tényező a dolgozó részére folyósított teljes — tehát a 2%-os emelést is magában fog186