Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

tást folytathat le, s így az eljárás során a dolgozónak lehetősége nyílik arra, hogy a fegyelmi üggyel kapcsolatos álláspontját kifejtse, de a munkaügyi döntőbizottságnak is módja van a tényállás megállapítására és ennek a való tényállásnak az alapján érdemi határozat hozatalára. A Pp. 357. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaügyi bíróság az ügy érdemében határoz. A (2) bekezdésben megjelölt esetek kivételével a döntőbizottságot (szolgálati felettest) nem utasíthatja újabb eljárásra, hanem a megtámadott határozatot egészben vagy részben megváltoztatja, illetőleg a keresetet elutasítja. A Pp. 355. §-ának (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a munkaügyi bíróság az ügyet az iratok és — ha jelen vannak — a felek meghallgatása alapján bírálja el, de ha a tényállást nem látja tisztázottnak, bizonyítást rendel el. A munkaügyi vitát elbíráló munkaügyi bíróságnak tehát eljárása során ugyancsak módja és lehetősége van arra és ez egyúttal kötelessége is, hogy a tényállást a dolgozó részletes személyes meghallgatása és bizonyítás felvétele útján felderítse, és ennek alapján kellően megalapozott érdemi határozatot hozzon. Ennek keretében a munkaügyi bíróság a fegyelmi eljárás alá vont dolgozót személyesen is meghallgathatja, ha ezt netán a fegyelmi jogkör gyakorlója elmulasztotta. Az ügy érdemében való döntés keretébe anínál inkább sem tartozhat a íegyelmi határozat hatályon kívül helyezése a megjelölt eljárási szabálysértés miatt, mert a Pp. 357. §-ának már említett (2) bekezdése tételesen felsorolja azokat az eseteket, amelyek miatt a munkaügyi bíróság hatályon kívül helyező rendelkezést hozhat. Egyébként, az Mt. 56. §-ának (1) bekezdésében, továbbá az Mt. V, 74. §-ának (1)—(5) bekezdésében foglaltak — a kötelezettségek előírásán túlmenően — sem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely arra adna módot, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója által elkövetett ilyen jellegű eljárási szabálysértésért a bíróságnak az írásban meghozott és megindokolt munkáltatói fegyelmi határozatot hatályon kívül kellene hetyeznie. A jogalkalmazás jogpolitikai elveiből folyó fontos követelmény, hogy a bíróság a jogvitákat minél előbb érdemben döntse el, s az olyan eljárási szabálysértések, amelyek a bírósági eljárás során pótolhatók, e cél megvalósítását ne akadályozzák. De fontos jogpolitikai érdekek fűződnek ahhoz is, hogy a dolgozót a fegyelmi ügyében meghallgassák. A kifejtettekből következik, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlójának említett mulasztását — amennyiben a dolgozó személyes meghallgatását a mun181