Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

vagy foglalkozási megbetegedés folytán járadékban részesülő rokkantsági nyugdíjas — a módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 9. §-ának (1) bekezdése alapján — milyen életkor eléréséig tarthat igényt járadékának felemelésére, az azonos vagy hasonló munkakörben dolgozók átlagkeresetének megfelelően. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában is többször előfordul, hogy olyan életkorú személy kérte az Mt. 62. §-án alapuló járadékának felemelését a vele azonos, vagy hasonló munkakörben dolgozók átlagkeresetének megfelelően, amilyen életkorban az adott szakmában a kérelmezőhöz azonos, vagy hasonló életkorú dolgozó egyáltalán nem, vagy csak nagyon kivételesen, volt található. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 67. számú állásfoglalásában (I. rész) már rámutatott arra, hogy az üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási megbetegedés miatt járadékban részesülő dolgozó — a módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet (R.) 9. §-ának (1) bekezdése alapján — bérrendezés címén akkor tarthat igényt a volt munkáltatójával szemben megállapított járadék felemelésére, ha a baleset idején általa betöltött munkakörben dolgozók átlagkeresetében — bérrendezés vagy egyéb körülmények folytán — olyan változás történt, amely munkaviszonyának fennállása esetén őt is érintette volna. Az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató a dolgozónak a munkaviszony keretében okozott „kárért" felel teljes mértékben. A dolgozók egészsége vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítéséről rendelkező R. l/F. §-a szerint is a dolgozó életének, testi épségének vagy egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése esetén a munkáltató a dolgozó — halála esetén hozzátartozói — teljes vagyoni kárát, így a sérelem folytán elmaradt jövedelmét, a dolgokban keletkezett károkat, valamint a sérelemmel kapcsolatos költségeket és a kiadásokat köteles megtéríteni. A R. 2. §-ának (1) bekezdése szerint elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a sérelemből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképesség-csökkenése miatt elesik keresetétől, illetőleg a sérelem előtti keresetét nem éri el. Tény, hogy a nyugdíjkorhatárt elért dolgozóknak túlnyomó része kéri az öregségi nyugdíjának megállapítását. Egyes szakmákban egyáltalán nem, más foglalkozási ágakban pedig csak kivételesen található olyan dolgozó, aki még (nőknél) az ötvenötödik, illetőleg (férfiaknál) a hatva145