Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

tetésével össze nem férő célból esetleg ártási szándékkal, bosszúból, zaklatásszerűen gyakorolták, illetve nyilvánvalóan ilyen eredményre vezet. A dolgozó panaszára ezért ilyen esetben a munkáltatói felmondást az Mt. 29. §-a alapján hatálytalanítaná kell. A munkáltató felmondási jogával való visszaélés különösen abban az esetben állapítható meg, amikor a dolgozó a munkáltató működésévei, illetve vezetésével kapcsolatban bíráló észrevételeket tett, s a körülmények arra mutatnak, hogy a vele közölt — egyébként szabályszerű — munkáltatói felmondás a bírálatával összefügg. Ha tehát a munkaügyi vitát elbíráló szerv ilyen esetben megalapozott meggyőződést szerzett arról, hogy a munkáltató a felmondást a dolgozó jogos bírálata után. annak mintegy következményeként közölte, a felmondást a fentiek értelmében hatálytalanítani kell. A munkáltató ugyanis nem azért kapta a felmondás jogát, hogy ennek révén elfojtsa a dolgozók véleménynyilvánítását s eltávolítsa azokat, akik bírálatukkal, közérdekű észrevételeikkel és ténykedésükkel hozzá kívánnak járulni a munkáltató működésének meg javításához és a hibák és visszaélések feltárásához. MK 96. szám Azt a dolgozót, aki munkáltatója utasítására ideiglenes jelleggel külföldön munkát végez, a kiküldetés tartama alatt átlagkereset illeti meg akkor is, ha a kiküldetés alatt túlmunkát teljesít. Ellentétes ítélkezési gyakorlat merült fel abban a kérdésben, hogy a munkáltatója utasítására külföldön kiküldetést teljesítő dolgozó az általa ténylegesen végzett túlmunkáért külön díjazásra (túlóradíjra) igényt tarthat-e vagy sem. Az ideiglenesen külföldi kiküldetést teljesítő költségtérítéséről szóló 112/1961. (PK. 5.) PM—MüM számú együttes utasítás 3. §-ának (2) bekezdése szerint a külföldi kiküldetés tartama alatt a kiküldöttet munkabérként átlagkereset illeti meg. E rendelkezésből az következik, hogy azt a dolgozót, aki munkáltatója utasítására ideiglenes jelleggel külföldön munkát végez, a kiküldetés időtartama alatt a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 7. §-ában meghatározott átlagkeresete illeti meg akkor is, ha a kiküldetés alatt túlmunkát teljesít. Ezt meghaladó díjazásra — tehát pl. túlmunkadíjazásra — a fentiekből következően a dolgozó nem tarthat igényt. 124