Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

munkaképtelenség első ízben vezetett keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra. Az üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre) alapított járadékigény elévülését illetően azonban — a munkaviszony sajátosságaira tekintettel — különböztetni kell a keresetveszteségben mutatkozó károsodás egymástól viszonylag elkülönülő három fő szakasza között. Ennek megfelelően önálló igénynek kell tekinteni a járadék összegének meghatározása szempontjából irányadó átlagkereset és a táppénz, az átlagkereset és a baleset folytán csökkent kereset, valamint az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti folyamatosan fennálló igényt. Az említett önállósuló igények az elévülés szempontjából egységesek. Azokon belül tehát az elévülési idő nem az egyes havi járadékrészletek esedékessé válásától kezdődik, hanem az első esetben a keresőképtelenség (táppénzes állományba kerülés) napjától, a második esetben attól az időponttól, amikor a baleset (foglalkozási megbetegedés) folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés (illetőleg munkaképtelenség) első ízben vezet keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra, végül a harmadik esetben a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától. II. Előfordul, hogy a sérelemből — az említett fő szakaszokon belül vagy azoktól függetlenül — több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő járadékigény származik. (Pl. az üzemi balesetet, foglalkozási megbetegedést szenvedett dolgozó munkaképességét viszszanyerve eredeti munkakörében munkába áll, utóbb azonban ugyanabból a balesetből, foglalkozási megbetegedésből eredően ismét táppénzes állományba kerül.) Ezeknek a járadékigényeknek az elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától, külön-külön kell számítani. Az ily módon elkülönülő igények valamelyikének elévülése — ehhez képest — nem érinti a később keletkező követelés elévülését. Hasonló a helyzet a fő szakaszoktól független hozzátartozói járadékigény esetében [R. 7. §-ának (1) bekezdése]. Ha a dolgozó a balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó táppénzes állományának megszűnése után korábbi munkakörét nem láthatja el, emiatt könnyebb munkakörbe kerül és keresete is állandó jelleggel lényegesen csökken, a munkakör megváltoztatásával kapcsolatos járadékigény elévülése változatlanul akkor kezdődik, amikor a munka117