Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése a felülvizsgálat során abból indult ki, hogy azokat a tételeket, amelyeket az új jogszabályok átvettek, a polgári elvi döntésekből ki kell hagyni, ha pedig a jogszabályokba iktatott tételek, illetve módosítások az elvi döntés túlnyomó részét érintik, hatályon kívül kell helyezni. A továbbra is hatályban maradó elvi döntések szövegét ugyanakkor összhangba kell hozni az új jogszabályi rendelkezésekkel. A Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése a felülvizsgálat eredményeként a következőként határozott. I. A fentiekre tekintettel hatályon kívül helyezi a gyermektartásdíj összegéről szóló VI. számú, a gyermektartásdíj érvényesítéséről szóló XX. számú és a volt házastárs tartásdíjra rászorultságáról szóló — XXXV. számú Polgári Elvi Döntéssel módosított — XXVIII. Polgári Elvi Döntést. II. A gyermektartásdíjjal kapcsolatos egyes kérdésekről szóló II. számú, a házastárs névviselési jogáról és érdemtelenségéről szóló V. számú, a gyermekelhelyezésről szóló XXI. számú és a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásáról szóló — a XXXV. számú Polgári Elvi Döntéssel módosított — XXIX. számú Polgári Elvi Döntést a következők szerint módosítja. 1. A II. számú Polgári Elvi Döntés indokolásának első három bekezdése és a hatodik bekezdés első mondatából a gondolatjelek közti szöveg elmarad. Az elvi döntés indokolása negyedik bekezdésének első fordulata helyébe a következő szöveg lép: „Az 1952. évi 23. tvr. 43. §-a kimondja:" 2. Az V. számú Polgári Elvi Döntés rendelkező részének a) és c) pontja, valamint a ,,b)" jelzés elmarad. Az elvi döntés indokolásának bevezető része, valamint a) és c) pontja — az utolsó bekezdés kivételével — elmarad. Az elvi döntés indokolásának b) pontjából a ,,b)" jelzés elmarad és az indokolás a következő szövegű bekezdéssel kezdődik: „Az 1974. évi I. törvénnyel módosított 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 21. §-ának (1) bekezdése szerint a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált. A 32. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a házastárs köteles a különélő és önhibáján kívül rászoruló házastársát, ha arra nem érdemtelen — az egyéb feltételek megléte esetén különvagyonából is eltartani." Az indokolás b) pontja első bekezdése helyébe a következő szövegű bekezdés lép: „A házastársak tartási kötelezettsége a házasság belső tartalmából folyik. Ebből következik, hogy a házastársak esetleges későbbi eltávolodása, a házasság felbontása sem semmisíti meg teljesen egymáshoz tartozásukat, egymás sorsáért bizonyos fokú felelősségüket." Az indokolás b) pontja második bekezdésének első mondata helyébe a következő szöveg lép: „Ez az egymás sorsáért való további felelősség a házastársak kölcsönös tartási kötelezettségében is kifejezésre jut." 87