Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

szerű használatának biztosításához, s hogy a vállalkozó mint szakember ezeket a szolgáltatásokat a szerződés megkötésekor általában számításba is veszi. Előfordulhatnak továbbá olyan esetek is, amikor a vállalkozó nem két­ségesen az eredeti szerződés szerinti megrendelés kereteit meghaladó szolgáltatást nyújt, azonban ennek az alapja az, hogy maguk a felek a szerződésüket — akár kifejezetten, akár az eset körülményeiből követ­keztethetően — utóbb módosították, a teljesítés során jelentkező szük­ségletnek megfelelően a korábban számba nem vett szolgáltatásra is ki­terjesztették. Az eredeti szerződés módosítására utaló körülményként ér­tékelhető például az, ha a megrendelő tudomást szerez arról, hogy a vál­lalkozó az eredeti megállapodás kereteit meghaladó munkát végez, s ez ellen nem tiltakozik, vagy ha az eredeti szerződéstől eltérő utasításai tet­ték szükségessé az eredetileg számba nem vett szolgáltatások nyújtását. Ami a szóban forgó szolgáltatások ellenértékének a megfizetését illeti, azt kell a továbbiakban vizsgálni, hogy mi volt a szerződés tartalma a vál­lalkozási díj tekintetében. Lehetséges ugyanis, hogy a felek a szerződé­sükben a vállalkozási díjat a szóban forgó szolgáltatásra is tekintettel ha­tározták meg, de lehet, hogy nem. Ha a felek a vállalkozási díj meghatározásánál az említett szolgálta­tást is számba vették, a vállalkozó nem tarthat jogszerűen igényt arra, hogy a megrendelő a szerződés szerinti vállalkozási díjon felül annak el­lenértékét külön megtérítse. Általában abból kell kiindulni, hogy a vál­lalkozó a szerződésben meghatározott díjért köteles nyújtani mindazokat a szolgáltatásokat, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. Ha pél­dául az épülettel kapcsolatban az a) pont harmadik bekezdésében felho­zott esetben a felek a szerződésükben nem is határozták meg pontosan az elvégzendő munkákat, a vállalkozó enélkül is köteles volt a szerződés alapján mindazokat a munkákat elvégezni, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy épületet a szerződés szerinti kivitelezésben fel tudja építeni. Ha tehát a vitatott munka elvégzése szükséges volt, a 300 000 Ft vállal­kozási díj ennek a munkának az ellenértékét is magában foglalja, mint­hogy a felek a vállalkozási díj megállapításánál ezt a munkát is nyilván­valóan számításba vették. Ha viszont a felek a vállalkozási díj megállapításánál a szóban forgó szolgáltatásra — az eset körülményeiből következtethetően — nem vol­tak tekintettel, a vállalkozó külön díjazásra tarthat igényt. Ennek mér­tékénél a vonatkozó jogszabályok rendelkezései [Ptk. 205. § (2) bekez­dés], ilyennek hiányában pedig a szolgáltatás mennyiségének és minősé­gének megfelelő díjak az irányadók. Ha például a felek az épület építé­sére vonatkozó szerződésükben csak hozzávetőlegesen határozták meg vállalkozási díjként a 300 000 Ft-ot, s a rendelkezésre álló adatokból azt lehet megállapítani, hogy valamely munkát (pl. a festést) az említett ösz­szeg meghatározásánál nem vették számításba, a vállalkozó jogszerű igényt tarthat e szolgáltatás ellenértékének a megfizetésére is. b) Ha a bíróság a fent említett vizsgálódások eredményeként azt álla­pítja meg, hogy a vállalkozó olyan szolgáltatást is nyújtott, amelyre az eredeti vagy esetleg módosított szerződés — a valóságos tartalma sze­83

Next

/
Oldalképek
Tartalom