Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

teheti azáltal, hogy a másik felet meghatározott időben teendő írásbeli nyilatkozatra, illetőleg a megküldött szerződés aláírására és visszaküldé­sére szólítja fel. Természetes, hogy az egyik fél által aláírt szerződés formájában közölt ajánlat elfogadásának írásban kell történnie. Ez megtörténhet úgy, hogy a címzett a szerződést aláírva az ajánlattevőnek visszaküldi, de úgy is, hogy a címzett nem a szerződést írja alá, hanem írásban értesíti az aján­lattevőt az ajánlat elfogadásáról. Ez utóbbi esetben az egyik fél által alá­írt szerződés (ajánlat) és az elfogadó nyilatkozata együttes tartalma sze­rint állapítható meg, hogy a szerződés érvényesen létrejött-e. Az ajánlatra vonatkozó szabályok alkalmazásából következik az is, hogy érvényesülnek az ajánlat visszavonására [Ptk. 214. § (2) és (3) bek.], illetőleg az elkésetten érkezett elfogadó nyilatkozatra [Ptk. 214. § (4) bek.] irányuló szabályok is. V. Bár a színlelt szerződések száma már csökkenőben van, s nem két­séges, hogy a szocialista társadalmi tudat kialakulása és annak további fejlődése, a szocialista társadalmi együttélés szabályainak további tuda­tosítása nyomán az ilyen szerződések száma tovább fog csökkeni, ma még azonban nem elhanyagolható számban jelentkeznek. Kérdésként merült fel a bíróságok gyakorlatában a különböző színlelt szerződések (ajándékozást leplező adásvételi szerződés, adásvételi szer­ződést palástoló ajándékozás, haszonbérleti szerződéssel palástolt adás­vétel, tartási szerződéssel palástolt ajándékozás, adásvételi szerződéssel palástolt tartási vagy életjáradéki szerződés stb.) elbírálása kapcsán az: elismerhető-e az ingatlan tulajdonjogának átruházására vonatkozó lep­lezett szerződés érvényessége akkor, ha a színlelt (és írásba is foglalt) szerződés tulajdonátruházást nem tartalmaz (tehát pl. a felek színlelt ha­szonbérleti szerződést kötnek az adásvételi szerződés leplezése céljából). A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a színlelt szer­ződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Eszerint valamely színlelt szerződés elbírálásánál nem a külső alakból, hanem a felek valóságos szerződési akaratából kell kiindulni; nem a szín­lelt, hanem a valóságos szerződés az irányadó, önmagában a szerződés leplezett volta (a tulajdonjog átruházási jogcímének a valóságos szerző­dési akarattól eltérő feltüntetése) nem eredményezi tehát a szerződés ér­vénytelenségét. A törvény említett rendelkezéséből azonban az is következik, hogy a leplezett szerződés érvényességi kellékeinek hiánytalanul meg kell len­niük a színlelt szerződésben. A törvény ugyanis csak a színlelést tekinti közömbösnek, de nem ad felmentést az egyéb érvényességi feltételek megtartása alól. Ezt fejezi ki az a rendelkezés, hogy a szerződést a leple­zett szerződés alapján kell megítélni. Miután pedig a felek valóságos szer­ződési akarata a színlelt szerződésben burkoltan jelentkezik, mellőzhe­tetlen, hogy a színlelt szerződés is tartalmazzon tulaj donátruházást (bár a valóságos, leplezett szerződésben megjelölttől eltérő jogcímen). Ha ugyanis a színlelt szerződésben nem jut kifejezésre az ingatlan tulajdon­jogának átruházására irányuló szándék, hiányzik a szerződésnek ez a lé­69

Next

/
Oldalképek
Tartalom