Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

a gyermek érdekével ellentétes, a házassági per bírósága a megegyezés jélretételévél az elhelyezés kérdésében hivatalból úgy intézkedhet, ahogy a gyermek érdekének legjobban megjelel. Indokolás I. A családnak mint a társadalom legkisebb egységének megerősödése a szocialista társadalomnak alapvető érdeke. Ennek jegyében nyilvánítja ki Alkotmányunk 15. §-a, hogy a Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét. Az Alkotmány 16. §-a szerint a Magyar Népköztársaság különös gon­dot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére, következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit. Társadalmunk az elhagyott vagy erre más okból rá­utalt gyermekeket állami gondozásba veszi, testi és szellemi fejlődésüket intézményesen biztosítja, gyermekeink túlnyomó része azonban családi környezetben nő fel. A családi környezet légköre, a családi közösség tagjainak világnézete, erkölcsi tulajdonságai, életmódja, egymással és a társadalommal szem­ben tanúsított magatartása rendszerint döntő hatással vannak a gyermek fejlődésére, egyéniségének kialakulására. A tapasztalat azt mutatja, hogy a család szétesése gyakran a gyermekek erkölcsi épségét is megtámadja s őket nemegyszer a züllés veszélyének teszi ki. Az 1974. évi I. törvénnyel módosított 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 75. §-ának (1) bekezdése a nevelés irányelveit is megállapítja, amikor a szü­lői felügyelet körében a szülők kötelességévé teszi, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, testi, értelmi és erkölcsi fejlődésében elősegítsék. Biz­tosítani kell a gyermek szocialista szellemben történő nevelését. Ennek során arra kell törekedniük, hogy a gyermek egészséges, művelt, erköl­csös, a szocializmus eszméjéhez hű, hazáját, népét szerető, a szocializmus építésében hasznos munkával közreműködő emberré váljék. Joguk és kötelességük mindent megtenni, ami e célok elérése érdekében szükséges és tartózkodniuk kell mindentől, ami azok elérését akadályozza vagy ne­hezíti. A szülőknek közös kötelessége, hogy a gyermek testi és erkölcsi jólé­tén, egészséges fejlődésén munkálkodjanak és példamutató életmódjuk­kal alakítsák a jövő emberének jellemét, fejlesszék erkölcsi tulajdonsá­gait. A nevelés rendszerint akkor eredményes, ha abban — a gyermek jövőjéért való felelősség tudatától áthatva — mindkét szülő tevékenyen részt vesz. Ez a feltétlenül indokolt közös nevelőmunka veszélybe kerül akkor, ha a gyermek szülei között meghasonlás támad, házasságuk vál­ságba jut, s együttélésük megszakításának, házasságuk felbontásának problémájával kerülnek szembe. Bármiként alakuljon is azonban a szülők egymáshoz való viszonya, há­zaséletük megromlásának a gyermek életében jelentkező káros hatásait kötelesek a legkisebb mértékre szorítani. A házassági együttélés megsza­kítása, a házassági kötelék felbontása nem járhat azzal a következmény­nyel, hogy a gyermek a szüleit elveszítse. Bármilyen ellenszenv vagy gyűlölet tölti is el a házastársakat egymással szemben, nem szabad, hogy ennek a közös gyermekük áldozatául essék. 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom