Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

zassági vagyonjogi igények rendezésénél való érvényre juttatása arra ösztönöz, hogy a házassági kötelékben élők a vagyonukat a legcélszerűbb módon és önzetlenül használják fel a családi közösség érdekében, és adott esetben ne legyen közöttük kicsinyes, az együttélés jó légkörét megzavaró mérlegelés tárgya, hogy a különvagyonból vagy a közös vagyonból költekeznek-e a közös célra. 2. Az életközösség átmeneti jellegű megszakadása — ha vagyonmegosztás nem történt — a vagyonközösséget nem szünteti meg, s ezért a házassági vagyonjogi igények rendezésénél a vagyonközösséget egységesnek és folyamatosnak kell tekinteni. Ha a felek a közös vagyont az életközösség megszakadásakor megosztották, az életközösség helyreállításakor visszavitt vagyontárgyak tekintetében általában azt kell vélelmezni, hogy azokat a felek a közös vagyonba visszautalták. Ugyanilyen vélelem szól az életközösség helyreállítása esetén az egyes különélések ideje alatt szerzett és a Csjt. 28. §-a szerint különvagyonnak nem minősülő vagyontárgyaknak a közös vagyonba utalása mellett is. A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése értelmében a házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Nem volna azonban életszerű, s nem állana a családi viszonyok természetével összhangban ennek a rendelkezésnek olyan értelmezése, hogy a házassági életközösség csupán átmeneti jellegű megszakadásával az életközösség mindenképpen megszűnik, s ennek folytán a vagyonközösség is minden esetben véget ér. A házassági együttélés során a házastársak viszonyában keletkezhetnek — s nemegyszer keletkeznek is — olyan zavarok, amelyek az életközösség átmeneti jellegű megszakadásához vezetnek ugyan, utóbb azonban a házastársak az életközösséget visszaállítják. Az életközösség megszakadásának gyakran a meggondolatlanság, a hirtelen indulat a forrása. Később azonban — az indulatok csillapodásának és a józanabb mérlegelésnek eredményeként — a házastársak viszonya rendeződik. Az életközösség említett megszakadása rendszerint nem is jár együtt a közös vagyon megosztásával. Ebből is arra lehet következtetni, hogy az életközösség megszakítását maguk a házastársak is csak átmenetinek tartják, s ezért nem is tesznek semmit annak érdekében, hogy vagyoni viszonyaikat rendezzék. Az ilyen átmeneti jellegű megszakadásokat nyilván a törvényhozó sem kívánta az életközösség olyan megszűnésének tekinteni, amelyhez a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése jogkövetkezményként a vagyonközösség megszűnését fűzi. Az életközösségnek az ilyen múló zavarok nyomán bekövetkező átmeneti jellegű megszakadása ezért a házastársi vagyonközösséget nem bontja meg. Ehhez képest az életközösség később bekövetkező végleges megszakadása után a házassági vagyonjogi igények rendezésénél a vagyonközösséget egységesnek és folyamatosnak kell tekinteni. Ha a házastársak az életközösség megszakadásakor a közös vagyont megosztják, ez ugyan általában az életközösség végleges megszüntetésének szándékára utal, az életközösség újbóli visszaállításának tényét azonban ilyenkor sem lehet figyelmen kívül hagyni a házassági vagyonjogi viszonyok későbbi végleges rendezésénél. Ha ugyanis a házastársak 38