Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A szülőtartásra való jogosultság erkölcsi alapja az a családi kapcsolat, amely a gyermeket a neki életet adó és érte áldozatot hozó szülőjéhez feloldhatatlanul köti. Ezt kell döntően figyelembe venni a tartásra való jogosultság elbírálásánál. Ebből következik az is, hogy ez a jogosultság csak a szülői kötelességek erkölcsileg olyan súlyos megsértése esetén enyészik el, amely a szülőt a társadalmi erkölcsi felfogás szerint érdemtelenné teszi. Ez az egészen kivételes helyzet abban az esetben következik be, ha a szülő a gyermekkel szemben kötelezettségeit olyan súlyosan sértette meg, ami az alapvető erkölcsi elvek teljes semmibevételére mutat, s ami miatt az igény elutasítását a szülői hivatás megbecsülésére irányuló általános nevelés érdeke is indokolja. Nem lehet azonban a szülői kötelesség ilyen súlyos megsértésének tekinteni például azt, hogy a szülő az apaság, illetőleg az anyaság megállapítása iránti perben védekezett, vagy csupán a megítélt vagy felajánlott tartásdíjat fizette, illetőleg — anyagi nehézségei, kedvezőtlen életviszonyai miatt — gyermekét nem tudta megfelelően ellátni, mások vagy intézet gondozására bízta stb. Nem szűnik meg a vérszerinti szülő tartási jogosultsága egymagában abból az okból sem, hogy helyette mostohaszülő vagy nevelőszülő nevelte a gyermeket [Csjt. 64. § (1) bek.]. Vizsgálni kell azonban a mostohaszülő vagy nevelőszülő gondozásába kerülés okát és körülményeit, valamint a szülő és a gyermek közti viszony későbbi alakulását abból a szempontból, hogy a vérszerinti szülő a társadalmi felfogás szerint nem vált-e a tartásra érdemtelenné. 5. a) A szülőtartási kötelezettség — kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaihoz és teljesítőképességükhöz mérten — arányosan oszlik meg a tartást igénylő gyermekei (mostoha és nevelt gyermekei) között. b) A szülőnek személyes gondozást nyújtó leszármazó javára megfelelő mértékben figyelembe kell venni nemcsak az eltartással kapcsolatos kiadásokat, hanem a gondozás személyes teljesítését, illetőleg annak ellenértékét is. c) Ha valamelyik kötelezett a teljesítőképesség hiánya miatt mentesül a szülőtartás kötelezettsége alól, a tartás terhe a többi kötelezett közt oszlik meg. Ha azonban az így nyújtott tartás nem elégséges, a gyermekek mellett az unokák is kötelezhetők tartásra. d) A házastársával közös háztartásban tevékenykedő, nemkereső gyermek általában nem mentesül a tartás kötelezettsége alól. A tartási kötelezettség megállapításánál mindig tüzetesen vizsgálni kell a kötelezettek sorrendjét és kötelezettségük terjedelmét. a) A Csjt. 63. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy több egysorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg. Ez a rendelkezés irányadó a szülőtartás esetében is. Az anyagi helyzet vizsgálatánál tehát mindenekelőtt a kötelezettek kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyait kell mérlegelni, de figyelembe kell venni a teljesítőképességüket befolyásoló egyéb körülményeket is. Előfordulhat például, hogy a kötelezettre különböző egyéb tartási teher is hárul, amely a szülőtartási kötelezettségét megelőzi; például gyermektartás, házastársi tartás. Az egysorban kötelezettek teljesítőképessége tehát különböző lehet. A tartásra egysorban kötelezett leszármazók szülőtartási kötelezettsé22