Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

ményét, vagyis az özvegyi (haszonélvezeti) jog megszűnését sem vonhatja maga után. Minthogy továbbá az utólagos magatartás érdemtelenségi okot nem valósíthat meg, az özvegyi jogot az öröklés megnyílta után netalán folytatott erkölcstelen életmód sem szüntetheti meg. PK 104. szám a) Az okirat végrendeleti jellegének megállapításához legalább annyi szükséges, hogy külsőleg az örökhagyótól származóként jelentkezzék és halálesetre szóló olyan nyilatkozatot tartalmazzon, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik. E két feltétel bármelyikének hiányában végrendeletről nem lehet szó. b) Valamely alaki kellék hiánya vagy esetleges akarathiba a végrendeletet jogi létezésétől nem fosztja meg, hanem csupán érvénytelenné teszi. Az érvénytelenség hivatalból nem, hanem csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érdekelt hivatkozik. a) A Ptk. 653. §-a szerint a végrendelet érvénytelenségére, illetőleg hatálytalanságára csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség, illetőleg a hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl, vagy tehertől mentesül. A közjegyző hivatalból köteles megvizsgálni, hogy van-e végrendelet, a hagyatéki eljárás során bemutatott okirat egyáltalán végrendeletnek tekinthető-e. Ha ugyanis az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg, míg ellenkező esetben az öröklés rendjére a törvény az irányadó [Ptk. 599. § (2) bek.J. A Ptk. nem szabályozza kifejezetten, hogy az írásbeli magánvégrendeleti minőséget milyen ismérvek alapján lehet megállapítani. A Ptknak a végintézkedésen alapuló öröklésre vonatkozó szabályai csak afelől rendelkeznek, hogy a végrendelet érvényességéhez és hatályosságához alaki és tartalmi szempontból, valamint a végrendelet alkotójának akarata szempontjából milyen kellékek szükségesek. A Ptk-nak a végrendeletre és a végrendelet tartalmára vonatkozó LIII. és LIV. fejezeteiből azonban következtetni lehet a végrendelettel mint okirattal szemben támasztható alapvető követelményekre. Ezek szerint legalább két követelménynek kell megfelelnie az okiratnak ahhoz, hogy egyáltalán végrendeletnek legyen tekinthető: 1. külsőleg az örökhagyótól származóként jelentkezzék. Megbízott útján végintézkedést tenni nem lehet, a végrendelet a legszemélyesebb ügyletek közé tartozik [Ptk. 623. § (2) bek.]. Az okiratból tehát ki kell tűnnie, hogy az az örökhagyótól származik; 2. halálesetre szóló nyilatkozatot tartalmazzon, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik. Magában kell foglalnia tehát az örökhagyó vagyonára vagy annak egy részére vonatkozó jogutódlást tartalmazó rendelkezést és az örökös személyének megjelölését, illetőleg az öröklésből való kizárást vagy kitagadást. E két feltétel bármelyikének hiányában az okirat végrendeletnek nem tekinthető. Csak e két együttes feltétel meglétében vizsgálhatja a köz187