Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

Államigazgatási jogkörben eljárva történt károkozás esetén tehát attól függetlenül kell a Ptk. 349. §-át alkalmazni, hogy a kárt milyen módon, milyen eszközzel okozták. Ha ellenben az őr nem a szolgálatából folyó feladatának ellátása érdekében kifejtett tevékenységgel okozta a kárt (pl. az őrhelyét elhagyva szórakozóhelyre ment, ahol verekedés közben másnak kárt okozott, az őrszolgálati helyen tréfálkozás közben véletlenül elsült a fegyvere, s valakit megsebesített), az ilyen kár nem minősül államigazgatási jogkörben okozott kárnak, bár a károkozás az őrszolgálat ideje alatt történt. Ezért ilyen esetben a Ptk. 349. §-a nem alkalmazható, hanem a kártérítés kérdésében — az eset körülményeitől, elsősorban a károkozás módjától függően — a megfelelő más felelősségi szabály alkalmazásával kell dönteni (Ptk. 348. § és 339. § vagy 345. §). Természetesen nem követelhet kártérítést az a személy, aki ellen a szolgálati feladat ellátása érdekében jogszerűen kifejtett tevékenység irányult (pl. jogos fegyverhasználat), mert ilyenkor a kártérítési felelősség egyik alapvető feltétele: a károkozás jogellenessége hiányzik. PK 43. szám (A PK 412. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A Ptk. 349. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem minősül rendes jogorvoslatnak az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 57. §-a alapján a bíróság előtt indítható megtámadási per. A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A törvény javaslatához fűzött indokolás szerint sem vonható a rendes jogorvoslatok körébe — az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. tv. és más jogszabályok értelmében — az államigazgatási határozatok ellen nyitva álló bírósági út igénybevétele. El járás jogilag a megtámadási per nem rendes jogorvoslat, márpedig az itt érintett kérdés eldöntésénél elsősorban ez az irányadó. Az államigazgatási határozatok megtámadására különböző jogszabályok értelmében nyitvaálló bírósági út igénybevételének a rendes jogorvoslatok körébe való besorolása nagymértékben elhúzná az eljárást. Ilyen álláspont mellett ugyanis az államigazgatási határozatnak a bíróság előtti sikertelen megtámadása után is helye lehetne a kártérítés iránti pernek. Ez jogpolitikai szempontból is helytelen volna, mert az államigazgatási per sem vezethet más eredményre, mint a kártérítési per. Ha tehát jogszabály az államigazgatási határozat bíróság előtti megtámadását is lehetővé teszi, a károsult — választása szerint — pert indíthat vagy a határozat hatályon kívül helyezése iránt, vagy kártérítés iránt. Ha azonban a károsult államigazgatási pert indított, és abban pervesztes lett, ugyanazon az alapon kártérítés iránt már nem indíthat sikeresen újabb pert. 146