Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

PK 36. szám Ha a károkozó magatartás előidézésében, a kár bekövetkeztében, a kár súlyosbodásában az elvárható magatartást elmulasztó károsult is közre­hatott, magatartásának következményeit a károsult maga viseli. Ez eset­ben a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint kármegosztásnak van helye. Nem terheli kártérítési felelősség a károkozót a kárnak azért a ré­széért, amely abból származott, hogy a károsult nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A szocialista társadalomban együttélőknek közös érdeke a társadalom tagjai testi épségének, életének és anyagi javainak védelme. A már lét­rehozott javak óvásához és gyarapításához társadalmi érdek fűződik. A polgári jogi viszonyokban ennek megfelelően a feleknek úgy kell el­járniuk, hogy magatartásuk testi épséget, életet és anyagi javat ne ve­szélyeztessen. A szocialista együttélés e fontos szabályából kiindulva a károsultnak a kár megelőzése érdekében a kárveszélyes helyzeteket lehetőleg kerülnie kell. Ha ezt nem teszi, és kár éri, ennek következményeit maga viseli. A károkozónak akkor keletkezik kártérítési kötelezettsége, ha a kárt jog­ellenesen okozta, és nem tudja magát azzal kimenteni, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A köz érdeke tehát egyrészt a károkozó magatartástól való tartózko­dást kívánja a károkozótól, másrészt a károsult kárelhárítási kötelezett­ségét is igényli. Ha a károsult e kötelezettségét elmulasztja, vagy éppen maga is a károkozás irányában ható magatartást tanúsít (pl. a károkozó ingerlésével), illetőleg a kár bekövetkezte után annak súlyosbodása ellen nem teszi meg azt, ami az adott helyzetben általában elvárható, mulasz­tása a kártérítés mértékét befolyásolja, kármegosztásra vezet, mert a ká­rosult lényegében maga is károkozó. Károsulti mivoltából következően azonban nem kártérítésre köteles, hanem a saját kárának egy részét vi­selnie kell. Nem jár számára kártérítés azért a kárért, amely abból szár­mazott, hogy mint károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdeké­ben nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. A károsult­tól elvárható magatartás elmulasztása kifejezésre juthat a kármegelőzés elhanyagolásában, a károkozás során tanúsított felróható magatartásban, a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásában. Az elvárhatóság megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a károko­zótól nagyobb mértékben lehet elvárni, hogy felismerje a kár bekövet­kezésének lehetőségét, mint a károsulttól a károsodás veszélyének a fel­ismerését. A károsult számolhat azzal a következménnyel, hogy a kár­okozástól mindenkinek tartózkodnia kell, kivételes esetektől eltekintve tehát nem várható tőle a szokásosat meghaladó elhárítási készenlét. Vi­szont a károkozó sem kötelezhető a már bekövetkezett kárból nagyobb rész viselésére, mint ami a terhére felróható. Mindebből következik, hogy a károsult maga viseli a kárnak azt a ré­szét, amely abból származott, hogy az általában elvárható magatartást el­mulasztotta. A jogellenes károkozótól kárának megtérítését csak ezt meg­haladó részben követelheti, vagyis közöttük kármegosztásnak van helye. A kármegosztásra a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése ad lehetőséget. Azt, 131

Next

/
Oldalképek
Tartalom