Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

gáltatásként, ha a természetbeni visszaadás valamilyen okból (pl. a dolog elidegenítése, elpusztulása, felhasználása stb.) folytán nem lehetséges. A felek ügyletkötéskor! jó- vagy rosszhiszemű magatartása nem eredményezheti a visszajáró szolgáltatások növelését vagy csökkentését. A magatartásnak annyiban van jelentősége, hogy bíróság a törvényben megállapított esetekben egészben vagy részben az állam javára marasztalhat. A fentiek szerint a szerződéskötés előtt fennállott helyzet rendezésére a Ptk. 237. §-ában foglaltak az irányadók. Az érvénytelen szerződéshez azonban többlettényállás is kapcsolódhat, és a többlettényállásból adódó jogviták rendezésére a Ptk. megfelelő szabályait kell alkalmazni. Tehát károkozás esetén a kártérítésre, az alap nélküli gazdagodás esetén a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó törvényi rendelkezések stb. az irányadók. A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel természetesen mindig vizsgálni kell, hogy megvan-e a lehetősége a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításának. A lehetőség kizártsága esetén a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó. PK 33. szám (A PK 412. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Ha az, aki a zálogtárgyat adta, nem volt tulajdonos, a zálogbavevő — jóhiszeműsége esetén is — csak akkor szerez zálogjogot, ha a zálogbaadás a zálogbaadó által folytatott kereskedelmi tevékenység körében történt. A származékos jogszerzés alaptétele, hogy senki sem ruházhat át másra több jogot, mint amennyivel rendelkezik. Általános szabály szerint tehát mindenki csak a saját dolgát adhatja másnak a tulajdonába [Ptk. 117. § (1) bek.]. A tulajdonost megillető rendelkezési jog közelebbi tartalmát a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Eszerint a tulajdonost nemcsak az a jog illeti meg, hogy a tulajdonjogát másra átruházza, hanem — egyebek között — az a jog is, hogy a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje. Minthogy pedig általános szabály szerint csak a tulajdonos adhatja a dolgot másnak a tulajdonába, ebből következik, hogy a tulajdonjog tartalmához tartozó másik részjogot: a biztosítékul adás jogát is csak a tulajdonos gyakorolhatja. Általános szabály szerint tehát mindenki csak a saját tulajdonában levő dolgot adhatja zálogba. A törvény azonban az említett általános szabályok alól a forgalom biztonsága érdekében kivételeket tesz. A tulajdonszerzés vonatkozásában úgy rendelkezik, hogy a kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos [Ptk. 118. § (1) bek.]. A zálogszerzés vonatkozásában pedig azt mondja ki, hogy a kereskedelmi forgalomban zálogba adott dolgon a jóhiszemű zálogjogosult akkor is zálogjogot szerez, ha az, aki a zálogtárgyat adta, nem volt tulajdonos [Ptk. 258. § (1) bek.]. 127