Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

Ez utóbbi körülmények azt is eredményezhetik, hogy a birtoklás, hasz­nálat mértéke eltérhet a tulajdoni hányad szerinti aránytól. Ha például a tulajdonostársak által lakott családi házban a helyiségek és a telek bir­toklási, használati módjáról van szó, pusztán erre az arányra és ebből ki­indulva a helyiségek számára, térfogatára és a telek térmértékére alapí­tott elrendezés helytelen eredményre vezethet. A személyes körülmé­nyek, a bennlakók száma, az ésszerű lakáskialakítás, az egyes helyiségek közös használatának a lehető mellőzése, a kertnek, vagy gazdasági célra egyébként használható teleknek minél gazdaságosabb és viszálymente­sebb tényleges elhatárolása mind olyan szempontok, amelyek a tulajdoni hányad szerinti megosztástól való eltérést indokolhatják. Az ilyen indokolt eltérés a hasznokban való részesedés arányán termé­szetesen nem változtat, s ezért az esetleg szükségesnek mutatkozó idősza­kos pénzbeli kiegyenlítésről is gondoskodni kell. Indokolt esetben a meg­óvási és fenntartási költség arányát is a tulajdoni hányadtól eltérően, a valóságos birtoklás és használat arányához képest lehet megállapítani. A birtoklás és használat módjának ilyen szabályozása nem jelenti a közös tulajdon megszüntetését. Egyoldalúan, önkényesen ugyan nem vál­toztatható meg, ha azonban a szabályozásnál figyelembe vett körülmé­nyek utóbb olyan lényegesen megváltoztak, hogy az eredetileg helyesnek mutatkozó elrendezés az okszerű gazdálkodás követelményeit, vagy az egyik fél jogos érdekeit, a dologhoz fűződő törvényes érdekeit már sérti, a korábbi ítélet nem akadálya annak, hogy valamelyik fél a bíróságtól újabb elrendezést kérjen. ítélt dologról ugyanis ilyenkor a tényalap azo­nosságának a hiányában nem lehet szó. PK 9. szám (A PK 412. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) I. Ha a tulajdonostárs a tulajdoni illetőségét el kívánja adni, a kívül álló személytől eredő vételi ajánlatot köteles közölni minden egyes tulaj­donostársával, kivéve ha a közlés az elővásárlásra jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számot­tevő késedelemmel járna. Ilyen — a közlési kötelezettség alól mentesítő — kivételnek számíthat a tulajdonostársak viszonylag nagy száma is. II. A tulajdonostársak az elővásárlási jogot az eladásra kerülő tulajdoni illetőségre (illetőségrészre) közösen, egymás között egyenlő arányban gyakorolhatják. Ha ilyen értelemben közöttük megegyezés nem jön létre, de van olyan tulajdonostárs, aki — akár másik tulajdonostárssal közösen — az eladás­ra kerülő egész tulajdoni illetőségre (illetőségrészre) a vételi ajánlatot magáévá teszi, az elővásárlási jog egyedül őt, illetőleg őket illeti meg. Ha több ilyen — egyedül fellépő — tulajdonostárs van, közülük az el­adó választ, s ez esetben az elővásárlási jog a választott tulajdonostársat illeti meg. III. A tulajdonostárs és a vele együttélő nem tulajdonos házastársa az elővásárlási jogot együtt is gyakorolhatják. A résztulajdonosnak olyan házastársát, aki nem tulajdonos, elővásárlási jog egyedül nem illeti meg. 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom