Magyar döntvénytár, 20. kötet - 1913 (1914)

Illetmény- és nyugdíjügyekben. 13 zott az első csoportba tartozó alkalmazott állásának czimével és jellegével felruháztatott, vagy hogy ilyen állásra — addigi járandóságainak meghagyása mellett — fizetéstelen minőségben kineveztetett, nem ad igényt a magasabb összegű családi pótlékra. Ezen határozmányok egybevetéséből tehát okszerűen következik, hogy a jelen esetben sem lehet a panaszlóktól a dijnoki minőségükkel járó családi pótlékra való igényüket helyesen és törvényesen megtagadni. (Kb. 8606/912. K. sz.) 23. Az állami és vármegyei dijnoknak családi pótlékra való igénye szempontjából az a nyugdij vagy kegyelmi ellátás tekintetbe nem vehető, melyet az illető nem állami, vármegyei vagy államvasuti, hanem más, például városi vagy községi régibb szolgálata után élvez. Kb.: A panaszlót azért utasitotta el a pénzügyminister családi pótlék iránti igényével, mert nevezettnek a községi jegyzői nyugdijalapból a n.-i királyi adóhivatal évi 600 korona nyugdijat fizet ki és igy az 1912. évi XXXV. törvényczikk 5. §-ának 2-ik pontja értelmében, mely ily esetben a családi pótlék élvezetét kizárja, erre a pótlékra nincs igénye, ebből a szempontból pedig nem az a döntő, hogy a nyugdij mily intézménytől ered, hanem az, hogy az mily pénztárból fizettetik ki. A már felhivott törvény helyett az ugyanezen törvény 2. §-a szerint a második csoport 2. pontjában felsorolt dijnokokról szóló rendelkezéssel egybevetve, ebből, de a törvény indokolásából is nyilvánvaló a törvényhozó azon czélzata, hogy azokat az állami,, vármegyei és államvasuti dijnokokat kivánta a családi pótlék élvezetéből kizárni, akik a családi pótlékkal felérő, vagy azt meghaladó állami, vármegyei vagy államvasuti nyugellátást élveznek. A minister által elfoglalt álláspont csak akkor volna helytálló, ha a törvényhozó feltétlenül ki akarta volna zárni a nyugdíjas napidijasokat a családi pótlékban való részeltetésből. Ennek azonban a törvényben világosan kifejezésre kellett volna jutni, máskülönben azon nyugdijas. napidijasokra, kik nyugdijaikat nem állami, vármegyei vagy államvasuti, hanem városi vagy községi közpénztárakból kapják, a törvény korlátozó rendelkezését a minister magyarázata mellett sem lehetne alkalmazni. Mert a panaszlónak az előbb a vármegye által kezelt községi jegyzői nyugdijalapból nyert nyugdiját, a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló 1902. évi III. törvényczikk alapján most már az állami adóhivatal fizeti ki, a nyugdij jellege meg nem változott. (Kb. 66/913. K. szám.) Ugyanezt az elvet mondotta ki a bíróság a tanítói nyugdíjalapból élvezett ellátásokra is. (948. K. 1913.)