Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

32 Közigazgatási határozatok tagadtatik". Hogy ezek alatt a „többi feltételek" alatt a belügyminiszter a puszta czélszerüséget nem értette, az beszédének fent idézett részéből egész határozottan kitűnik. A közigazgatás sajátos természetének megfelel ez a magyarázat, mely a jogkérdés merev fölvetése előtt megengedi, sőt megköveteli a czélszerüségre is kiterjedő előzetes tárgyalásokat. Ha azonban a bemutatási záradéknak czélszerüségi szempontból való előzetes megtagadása eredményhez nem vezet és mint a jelen esetben történt, ugy a törvényhatóság, mint a magyar királyi belügyminiszter a jogi kérdést mereven fölveti, akkor czélszerüség czimén a bemutatási záradék véglegesen meg nem tagadható. A fenti megállapítás azonban kizárólag a czélszerüségi jogczimre vonatkozik s a biróság, mert a jelen konkrét ügy eldöntése szempontjából felesleges volt, mellőzte azoknak a további kérdéseknek eldöntését, jogában áll-e a miniszternek a láttamozási záradékot megtagadni, ha a helyhatósági szabályrendelet az állam érdekeire nézve sérelmes, magánosok jogát sérti vagy tartalmi fogyatkozásai miatt nem alkalmas arra, hogy jogszabályul szolgáljon. Ellenben el kellett bírálni még azt a kérdést, hogy ha a törvényhatóság saját belügyében alkotott szabályrendeletének némely szabályát lex plusquamperfectává kivánja fokozni s igy a szabályrendeletben kihágásokat is statuált, emiatt a szabályrendelet a maga egészében megerősitést igényel-e. Az a külsőleges körülmény egymagában, hogy a szabályrendelet kihágásokat is statuál, a kihágásokkal belső összefüggésben nem lévő részek jogi természetén mit sem változtat. Téves lenne tehát az olyan törvénymagyarázat, mely szerint a miniszter a kihágásokkal összefüggésben nem lévő részektől is bármely fontos oknál fogva a megerősitést, illetve a bemutatási záradékkal való ellátást megtagadhatja. Ilyen törvénymagyarázat esetén ugyanis elégséges lenne, hogy a törvényhatóság az anyagot két külön szabályrendeletté válassza szét s akkor a miniszter megerősítési joga a nem kihágási szabályrendeletre nézve természetesen már nem érvényesülhetne. A vegyes szabályrendeleteknél tehát, a minő a vita tárgyát képező is, minden egyes rész a vonatkozó szabályok alapján külön: külön bírálandó el. A vitás rész pedig a kihágásokkal belső összefüggésben nincs s igy nem megerősítés, hanem záradékolás alá esik. Egyik perben álló fél sem hivta fel, a biróság mégis figyelembe vette a törvényhatósági törvénynek a városi illetékek engedelmezésére vonatkozó 15. §-át is. Minthogy azonban a vitás kérdés nem a vizdij, mint közszolgáltatás szedésére vonatkozik, hanem a vizmérő óráknak általánosan kötelező használatát a belügyminiszter az ebben a szakaszban tárgyalt közszolgáltatások ügyével belső összefüggésben nem álló, arra az egész más megítélés alá eső czélra akarja a szabályrendeletbe fölvétetni, hogy a vízvezeték üzeme rendeltetésének jobban megfeleljen, azért a biróság a szóban lévő vegyes természetű szabályrendelet vitás részének az 1886. évi XXI. törvényczikk 15. §-ának alapul vételével való eldöntését helyén valónak nem találta. Figyelembe vette, de nem alkalmazhatta a biróság a törvényhatósági törvény 5. §-ának d) pontját sem, mert működésben lévő